Kis történet 'helyi ételek' tárgyában.

Törvényes Nőmmel régóta járunk Torrremolinosba nyaranként kocsival (utóbbi lényeges). Ott többször is étterem, gyakran paellla ahogy illik: kis fehér rízs, apró rákok, hal, kis kagyló etc. kellemes, 'egészséges és korszerű' étel.

Hátom éve Murcia környékén lementünk a főútról, hogy valahol a világ végén is kószáljunk kicsit. A sok semmi után a kiégett síkság közepén egy rozoga benzinkút, szétesőben levő rossz teherautók, és valami csárda szerű ápolatlan épúlet - helybélieknek olyan semmi közepi autós pihenő-étterem.

A kétféle ételből a paella volt ismerős, kértünk. Amit kaptunk: fejenként egy közepes zománclábos, benne a hatalmas birkacupák nem látszott mert színültig volt sűrű vörös zsírral, körítés helyett fél vekni kenyér. Szétnéztünk, mindenki szürcsölte a zsírt és tunkolt. Egyszerűen isteni volt, fűszeres, kb. 5000 kcal/adag.

Tavaly már szándékosan kerestük fel ezt a hízlaldát.

Azóta is elnéző mosollyal nézzük a tengerparti soron kapható kulturpaellát.