Mabuhay.

Idén marciusban 3 hetre ismet eljutottam RP-be. Asszonynak fejtagitoja volt és neki fizettek a jegyet, igy csak nekem kellett megvennünk.

Manila volt és Boracay - elöször. Mar megint többet ültem taxiban a kelletenel. Mindenhova taxival kellett mennem. A MRT-LRT (mittomen mar, melyik melyik) szarul van menedzselve: van egy qrva hosszu sor a jegypenztarnal, aztan egy qrva hosszu peron és egy qrva rövid szerelveny, raadasul az elsö kocsit érthetetlen modon a nöknek meg a rokkantaknak tartjak fenn. Marad a ket hatso kocsi, amihez kepest egy szardinias dobozban pingpongozni lehet. Ezek mindent elszarnak.

 

Elöször jutottam le Alabangba is. Oda taxival, vissza busszal. A centrumban, ahol az a bazi nagy mall van, tömeg, por, höség, kipufogogazok. Odaig jeepney, onnan a busz à Cubao. Fellszallt egy néger predikator és vagy fel oraig Isten dicsöseget harsogta, aztan beszedett egy kis lovet attol, aki adott neki (Salvation is not free!). Aztan orakig araszoltunk az EDSA-n, mert a kalauz csavo folyton leugralt utasokra vadaszni.

 

Boracayra a SEA Airrel mentünk, egy Patio Pacific nevü helyre. 2 ejszaka 11,000 peso, vagy mennyi, csomag volt. A caticlani kikötöben is vagy 50(?) P környezetvedelmi dijjal inditottak. A szaros traysikel 200 P-t gombolt le rolunk, de legalabb kellett, mert eleg messze volt, nem ugy, mint Olongapoban a Subic bejarata. Meg el se ertük a Patiot, maris ugrott ide-oda vagy 1000P. Asszony zsembelt, hogy nem szereti, ha filippino letere mas filippinok aranyarat szamitanak fel neki. Aztan kiverte nala a biztositekot a fazek aljarol kotort megbarnult rizs, ami a legnagyobb sertesnek szamit. A boltban dragabb volt a cola, mint Manilaban. A strandon folyton leszologattak, hogy menjek ide-oda-amoda, egyebkent egymast ertek a barok meg a resortok. En csak uszni akartam egyet, arra jo Boracay. Pattayan nem jartam, de az lehet ilyen. Bereltunk egy traysikelt es megneztuk az eszaki strandokat (Diniwid, Puka), aztan felmentunk a Mt. Luhora. Utkozben hatalmas szemettelep, igazan eltuntethetnek. Jobbra-balra az ut menten a tipikus fonott nadfalu visayasi kalyibak.

 

Mondjuk az jo benne, hogy nem olyan Albena-fele allatkert, hanem a helyiek viskoi keverednek a resortokkal. A strandra jo 100 m-t kellett egy 1 m szeles homokos sikatorfeleben mennem, es volt egy asztalosmuhely-fele, ahol reggeltöl estig furtak-faragtak a helyiek, szeklabaktol kezdve mindenfele izeket. A strandon magan vagy a homokba ültem bele vagy sehova, mert minden szek valami resorte vagy bare.

 

Caticlanban mokas latvany a kikötöben egy elhagyott, oldalara billent komp. A repteren egy rakas orosz ment be elöttünk.

 

Apropo repter: Manilaban szokatlanul szigoru ellenörzes, vagy 4 checkpoint es meg a szandalombol is kiparancsoltak. Egy "segitökesz" biztonsagi ember tüstenkedett valamit a jegyünk körül, asszem az illeteket hogy majd ö befizeti (200P/fö), aztan meg alig akarta visszaadni a visszajarot, szerencsere az asszony nehany jol iranyzott megjegyzessel meggyözte.

 

Szerettem volna 3 kepet feltölteni, de a beszuras valamiert nem megy.