Jaj, te én ott voltam vagy 2 alkalommal is, trotilt kellett vételeznem, vagyis a tisztnek, akit kisértem.  Én inkább csak a biztosító voltam.

Egy oltári ellenszenves laktanyaparancsnok volt ott akkor, a trotil nem volt ki mind, csak egy tört része, így ott kellett aludnunk. A tisztemnek sem, nekem sem  adatott vacsorát az a gecó, persze a mindenkori  ÛTI-vel elintéztük hogy mégis kaptunk.  Egész jó kaja volt eltekintve az aluminium bögréktõl , meg tálaktól.

Rohadt szar, horpadt  aluminiomtányérok voltak, (nekünk akkor már müanyag tányérjaink voltak).

Valóban!... a tüzérségi fiúk is oda jártak enni a szomszédos laktanyából, a focipálya tulsó végéröl nyilt az átjárás.  Az étterem mellett egy középmagas gyárkéményre emlékszem, mert ott snóbliztam az ottani fiukkal. Ha jól emlékszem valami villamos végállomása volt a laktanya  bejáratával sréhen szembe. Elõször 3 napot lógtam ott el, mert nekünk az anyagra csak várni kellett.  A tisztem kiment a  Textilmüvekbe, valami ismerös csajhoz naphosszat, én meg ott kódorogtam, néztem az utászokat, és összehaverkodtam  a felcserrel kinomban. Kétszer kimentem a Kárász utcára, de dögmeleg volt, pénzem nem volt, szal eluntam a csavargást.

Aztán ujra el kellett menni  ugyanoda akkor sátorlapokat szállitottunk tõlünk hozzájuk, mert a két ellátótiszt ismerte egymást a tisztirõl, és így volt  köztük ez az elvtársi  kapcsi.

Még a helyõrségi fogdátokat is láttam, mert  azzal szemben volt a #.-as számú Honvédségi EFÜ., és ott le kellett valami papirt  adni  és aláiratni a  második alkalommal.

Milyen kicsi a világ...!