"Martonyi János egyetemi tanár, Mádl Ferenc akadémikus, volt köztársasági elnök, Tar Pál"

Csoóri mostani levelét aláírta vagy száz jobboldali (fideszes) értelmiségi. Majdnem mindenki, aki számít - szerintem: mindenki, aki nem számít. Néhány nevet személy szerint is szomorúan látok, a legszomorúbban a drága jó Mádl Ferencét, aki öt esztendőn át a Magyar Köztársaság elnöke volt - még két éve is. Ahogy a levélben írva van:

"a diktatúra minden szennye és szörnyűsége" főleg "az utóbbi öt esztendőben... ömlött át zavartalanul a demokráciába". Az ötből háromban ő volt az államfő. Vajon hogy írhatta ezt alá?

Az aláírás két érdemleges okkal magyarázható: az intellektuális (és morális) ítélőerő hiányával és/vagy az ezek elé helyezett föltétlen politikai lojalitással. Az előbbinek a híja, az utóbbinak a megléte ellentétes az értelmiségi státussal - a kettő együtt: végképp. Egy éve voltam olyan bátor leírni a Népszabadságban, hogy jobboldal - szellemi értelemben - nem létezik ma Magyarországon. Csoóri levele, az aláírók tömege (s az alá nem író kivételek hallgatása) most igazolják akkori pimasz kijelentésemet.