rendben. én tiszteletben tartom, h neked ez a véleményed, de én ezzel nem értek egyet. én továbbra sem nézek fel senkire, aki mozgássérült, vagy egyéb sérült gyermekét nem adja intézetbe, mert ez nem kérdés normális embernek, főleg egy anyának, hogy felneveli, védi, gondoskodik a gyermekéről, akármilyen gondoskodást is igényel. de én még nem vagyok anya, nem tudhatom milyen ez. nekem "csak" a párom mozgássérült. (mondjuk az orvosok szerint a gyermekének is 50% esélye van, hogy izomsorvadásos legyen, de hálistennek erre már vannak tesztek, amiket el lehet végezni a terhesség nagyon korai, pár hetes szakaszában. persze ez innentől kezdve elég sok etikai kérdést vet fel, de még nem tartunk itt...) de akkor meg is kérdezem tőled, mint elég közelről érintett a témában: ha a terhességed ilyen korai szakaszában megmondták volna az orvosok neked, h ilyen betegséggel fog a gyermeked születni, akkor vállaltad volna -e? mert én ha a hosszútávú jövőmre gondolok, amiben szerepel gyermek is, akkor sokszor eszembe jut ez, hogy ha tudom, h ilyen betegséggel születik, akkor lehet, jobb is neki, ha nem születik meg. vagy nem tudom.