Pelczné ugyanakkor felolvasott egy kiáltványt, mely sajátos keveréke a racionális húzásoknak és a politikai hülyeségeknek. A szöveg hitet tesz amellett, hogy a rendőrségben sok férfi és nő tisztességgel végzi a munkáját, viszont az egész testületet a regnáló és éppen legszomorúbb napjainál tartó hatalom kiszolgálóinak bélyegzi.

A nagyméretű papírra nyomtatott nyilatkozat a rendőröket elhatárolódásra kéri saját bűnöző kollégáiktól. A jelenlevők ezt a papíron elhelyezett aláírásukkal nyomatékosíthatták, majd a Fidesz alelnöknőjének javaslatára átvonultak az út túloldalára, hogy átadják a kiáltványt a Rebisz vezetőjének.


A rendőrnők tényleg nem bizonyultak a személyes kötekedést meggátló tényezőknek, a menet Kossuth téri része ugyanis útközben nekik is bekiabált, például hogy miért nem mennek haza gyereket nevelni. Sőt, még a narancssárga pólós fideszes szervezők is kaptak, amiért egy rendőrautó mellett ácsorogtak. Az egész vircsaft legszínvonalasabb részét viszont a vonuló békétlenkedők és az út menti kocsmák előtt ácsorgó helyiek közti szópárbajok jelentették.

Az erkölcsi javuláshoz a politikusnő segédkezet ígért, de azt is kérte, hogy a rendőrök "csak olyan parancsot hajtsanak végre, amit a saját hatáskörükben is végrehajtanának". Dobozi minden tisztességes rendőr nevében elhatárolódott a bűnözőktől, majd átvette a kiáltványt és távozott.



A Pelczné-szárny tapssal fogadta az elhangzottakat, a radikálisok azonban inkább maradtak a jól bevált "rebiszes köcsögök" típusú reakcióknál. Végül zárásként heves Himnusz-, majd Székely Himnusz-éneklésre késztették a fideszes hölgyeket, akik kissé megszeppentek, de végül felvették a ritmust.



A tüntetés végén egy hölgy tudósítónknak azt mondta, hogy többen is lehettek volna, de ezzel is elégedettek lehetnek. A tüntetők gyorsan szétoszlottak, csak néhány táblás hazafi maradt hátra, hogy a kamerás tömegfigyelő kocsi előtt mutogatva gyakorolják a nemzeti ellenállást.