"Más országban felnéznek arra a családra aki ezt felmeri vállalni és nem kicsinálják!"

én ezt nem várom el, sőt, rosszul is érezném magam, ha felnéznének rám. miért kéne rám felnézni? ez nem vmi érdem. nem is szenvedek, nem muszájból csinálom. szerelemből. te meg szeretetből vagy a gyermekeddel. nyilván jár ez több-kevesebb nehézséggel, de ennyi erővel felnézhetnénk az olyan asszonyokra, akiknek a férje kocsmázik pl.
szimplán egyenlő bánásmódot szeretnék a mindennapi életben. hogy az utcán ne bámuljanak meg. ne legyen már szenzáció egy mozgáskorlátozott ember vagy egy egészséges lány és egy mozgáskorlátozott srác együtt. nekem nem az a szenvedés, h együtt vok a kedvesemmel, hanem az, h ezt nem tudják egyesek elfogadni. pl a családom. ez már nagyon messze van a topik tárgyától, úgyhogy ebbe nem mennék bele, csak annyi, h sose fogok szenvedni annyit összesen életemben a kedvesem mellett, amennyit a családom emiatt okozott nekem.
visszatérve az egynlő bánásmódra. nem kell felnézni, kezeljenek természetesen, nem csak engem, őt, minket együtt is. illetve nyilván ha látványosan segítségre van szükség, ott lehet segíteni. nem arra gondolok, h ha látsz egy tolószékest, akkor told át a zebrán, vagy mittudomén, hanem apró figyelmességek, amik egy egészséges embernek nem kerülnek semmibe, pl hogy nem állok mozgássérült parkolóba, hogy nem épít a város 30 centis járdaszegélyt, h minden sarkon eggyel több gond átjutni, hogy a lépcsők mellett legyen korlát, ami elejétől a végéig tart, és nem csak vmi dísz a közepén, mert annak funkciója van, lenne. és most hirtelen ennyi jutott eszembe az általunk tapasztalt bosszúságokból, amin annyira egyszerű volna segíteni egy kis odafigyeléssel, átgondolással.
a külföld témához pedig annyit, h ha mondjuk állsz egy forgalmas gyalogosátkelőnél, csak suhannak az autók, egy sem enged át, és egyszer csak megáll egy, akkor milyen rendszáma lesz annak a kocsinak? hát valószínűleg nem magyar... és most nem mozgássérültekre gondolok, hanem egy egészséges emberre akár, aki már 5 perce átmenne a zebrán, de fél lelépni rá. pont ma láttam ilyet, hogy már nem bírta tovább, csak lelépett, azt akkorát dudáltak rá, pedig simán átért futva, h csak na. milyen dolog már gyalogosra dudálni a zebrán? onnantól, h ő lelépett, kutya kötelessége a kocsinak átengedni. szóval hamarabb áll meg nekem egy soksoktonnás német kamion, mint egy laza magyar kispolszki.