Van ilyesmi is ebben a pártban..

Feri, az elmúlt 18 év története nem arról szólt, hogy „utolérjük” Nyugat-Európát, akár a bérek, akár az életszínvonal, akár a szociális lehetőségek tekintetében. Semmilyen tény nem támaszt alá ilyen evolúciót. Miért ne lehetne szakítani ezzel a hamis jövőképpel, miért ne lehetne olyan gazdasági reformokat fontolgatni, tervezni, amelyek nemcsak a tőke, hanem az ember, a munkavállaló, a munkanélküli érdekeit is szem előtt tartják? Miért kellene tagadni, hogy a szociális ellátórendszerek átalakítása a legnyersebb osztály- és csoportérdekek összeütközése, harca és megnyilvánulása? Mindenki tudja, aki tudni akarja, hogy ha valamit megvásárolhatóvá tesznek, akkor az csak azok számára a szabadság és a lehetőség kiteljesedése, akiknek arra pénzük van. Ha az egészségügyet vagy az oktatást meg kell vásárolni, akkor a gazdagabbaknak teszünk engedményeket a szegényebbekkel szemben. A dolgozatban pozitív példaként szerepel Dánia és Finnország (mint hosszabb ideje mindenütt), ám ezekben az országokban fel sem merülhet, hogy az egészségügy „versengő biztosítók” martaléka legyen, vagy hogy adócsökkentéssel élénkítsék a gazdaságot. Pedig biztosan vannak ott is liberálisok...

Horn Gyula nem lépett fel mint teoretikus, de differenciáltabb képet alakított ki a kapitalizmusról, illetve annak modellváltozatairól. Nálad ez a probléma egyszer bukkan fel, egy odavetett félmondatban a - meglehetősen mulatságos „szociális kapitalizmus” említésével -, ami viszont köszönő viszonyban sincs a dolgozat többi részével.

Feri, nem lenne szabad feláldozni a reformdogmatizmus oltárán az MSZP szociális hitelességét! Ha az MSZP elveszíti szociális arculatát, ismét feltámad az évtizedek óta nem tapasztalt jobboldali-szélsőjobboldali populizmus, s jönnek az ismétlődő puccskísérletek, melyek elsöpörhetik újra a humanista szellemi-kulturális értékek között magát a plebejus köztársasági hagyományt is.

Lehet, sőt bizonyos, hogy a meghatározott reformok többsége elkerülhetetlen az adott feltételrendszerben, de akkor ki kell mondani a valóságot, hogy később világosabb perspektívákat nyithassunk a valóban demokratikus kibontakozás felé. Egyébként pedig miért ne lehetne a demokrácia olyan formáival kísérletezni, amelyek a társadalom és a hatalom dialógusára épülnek, s miért ne eshetne a dolgok intézésében a hangsúly a társadalmi részvételre, nem pedig a hatalom paternalista „adakozására” és a tőke kritikátlan kiszolgálására? Maholnap a parlamenti jobboldal és baloldal között már „csak” az lesz a különbség, hogy az egyik nacionalista-rasszista ideológiával menedzseli a rendszert, a másik egy globalista üdvtan segítségével. Honnan veszed, hogy, amint az a dolgozatodból ki-kiviláglik, a munka és a tőke ellentéte korunkban már nem releváns? Baj van ezzel a dolgozattal, és még sok minden mással.

Kedves Feri, levelemmel egy valódi szocialista kritika és politizálás lehetőségeit és esélyeit szeretném kiszélesíteni - a kibontakozó társadalmi párbeszéd reményében.

Barátsággal üdvözöllek:
Krausz Tamás
történész