Másrészt meg nem kéne annyit morálozni, mert ha előveszel pár történelemkönyvet, viharos sebességgel rájössz, hogy a morál nem politikai kategória - akármit is mondjanak a széplelkek.

"Egy nemzetrõl szóló történeteknek nem pontos leírásoknak kell lenniük, hanem inkább kísérleteknek, hogy morális identitást hozzanak létre". Magyarország tudatáért csak akkor van értelme dolgoznunk, ha ez a tudat morális, az igazságosságra alapozott tudat lesz; hosszú távon semmi más nem lesz életképes. Ha egy ország "tudata" tehát alkotmánya és törvényessége nem az igazságosság elvein nyugszik, akkor annak nem lesz belsõ fenntartó ereje, és elõbb utóbb eluralkodik a káosz és az anarchia. Nem azon kellene vitatkoznunk, hogy milyen volt a múltunk, vagy mi rossz a múltunkban: habár mindennek a feltétele a helyes és végigvitt multfeldolgozás. Arról kellene beszélnünk, hogy milyen legyen az a történet, amelyet mi magunk hozunk létre, és amelyekrõl azt szeretnénk, hogy utódaink örömmel mesélhessenek gyermekeiknek. Olyan társadalomról, amelyben kevesebb az emberek által egymásnak okozott szenvedés, ahol a lehetõ legnagyobb tolerancia uralkodik, ahol a felfogások és életmódok lehetõ legnagyobb sokfélesége virágzik. Az ilyen társadalom még nem jött el, de hasonló módon gondolkodhatunk el róla, mint a moralitásról. A moralitás is olyan, hogy inkább a jövõ semmint a múlt kérdése. Aki a morált tekinti a legfontosabb cselekvési elvnek, az úgy érzi, moralitását még a jövõben kell kialakítani és nem már meglévõ dolog, amit õrizni kell."