Asszonyok tüntetése (1956)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ugrás: navigáció, keresés

Az asszonyok tüntetése 1956. december 4-én zajlott a budapesti Hősök terén. Több ezer asszony és lány emlékezett némán a szovjet hadsereg egy hónappal korábban történt bevonulására, amellyel kezdetét vette az 1956-os forradalom vérbe fojtása. Asszonyok tüntetésére ezekben a napokban más helyszíneken is sor került.

Az első csoport délelőtt fél 11 körül érkezett a térhez nemzeti és fekete zászlókkal, virágcsokrokkal és koszorúkkal, kettes-hármas sorokban haladva, sokan még a reggeli bevásárlószatyorral.

A Magyar Ifjúság útja felől kocsik, szovjet páncélautók zárták el az utat, amelyből fegyveres katonák szálltak ki és visszább szorították az asszonyokat. A tömeg azonban egyre nagyobb lett és annyiban engedett az erőszaknak, hogy egy részük kerülő utat választva, a Műcsarnokot megkerülve haladt tovább a Névtelen Hős sírja irányában. Az első asszonyok egyes emlékezések szerint hátulról, a leeresztett városligeti tó medrén keresztül jutottak az emlékműhöz és őket sokan követték [1]. Tizenegy órakor már többezres volt a várakozó tömeg, csak asszonyok. Távolabbról férfiak figyelték az eseményeket.

A helyszínre érkezett Münnich Ferenc honvédelmi miniszter is két szovjet tábornokkal. Fél 12-kor a szovjetek kezdték átengedni az asszonyokat, később pedig kijjebb húzódtak a téren.

A síremlék előtt két és fél órán keresztül vonultak el az asszonyok, letették a virágokat és a Himnuszt énekelték. „Az idő borús volt és ködös” – emlékezett G. Altman az újvidéki Magyar Szó másnapi számában. „Néhány mellettem álló magyar tiszt szemét könnyek borították el… Az asszonyok kisebb csoportjai érkeztek a délutáni órákban is, amikor a Névtelen Hős sírját már teljesen befedték a virágok. A síremlék négy sarkán egy-egy rendőr állt vigyázzállásban. A gyertyák lassan csonkig égtek és egy papírlapról az eső lemosta a feliratot: A magyar anyák – hőseinknek.”

Egy másik emlékező, a tüntetés résztvevője szerint az emlékművet kiskatonák őrizték. „A Szózatot énekelve mentünk be a hősi emlékműhöz. Voltak köztünk bébivel, gyerekkocsival, tolókocsival. Mindenütt voltak fiatalabbak, átemeltük őket az árkon és úgy mentünk tovább. Megható volt, hogy a négy kiskatona sírt” – mondta az asszony a Magyar Rádiónak a történtek után 46 évvel.

A magyar asszonyok másnap is tüntettek, a Petőfi-szobornál, a Nyugati pályaudvarnál és a Nemzeti Múzeum mellett. Gosztonyi Péter szerint a nők a forradalmat éltették, tisztakezű kormányt követeltek és feltűnt köztük a Kádár János vezette kormány külügyminisztere, Horváth Imre és Marosán György felesége is.

December 6-ra a kommunista párt Központi Bizottsága saját maga melletti 200-300 fős ellentüntetést szervezett a Nyugati pályaudvarnál, amit azonban szétzavartak a budapestiek. Az összecsapást több halálos áldozattal járó sortűz követte és ezekben a napokban csapott le először teljes erővel a forradalom volt résztvevőire a Kádár-kormány új karhatalma.