Ok. Most képzeld el, hogy ezt így elmondod egy serdülőnek. Hogy ez az ő szabad döntése. Vagy füvezik vagy nem. Ő dönt. És az ő döntése, hogy vagy leszokik róla, vagy nem. Ő dönt. És a szülei fizetik ki a pénzt.

És miért? Mert így szabták meg. Még egyszerűbben: csak.


Most próbáld magad empátiával beleélni egy átlagosserdülő lelkivilágába.
Serdülőkor, az identitás kialakulásának legfontosabb állomása, amikor a társadalommal, a megkérdőjelezhetetlen autoritással szembeni lázadás szinte szükséglete a későbbi egészséges mérlegelő integrálódás kialakulásának, szóval életének pontosan abban a pillanatában, amiko ez a lehető legrosszabb, úgy kezeled, mint egy két éves gyereket a dackorszak derekán.

Mert csak. Mert a felnőttek azt mondták.

És most képzeljük el, hogy behódol. Belátja, hogy tévedett. Bocsánatot kér mindenkitől, soha többé nem nyúl a fűhöz (mert nem függő). És megtanulja egy életre, hogy a szabályok szentek és sérthetetlenek. Hogy az autoritást nem kérdőjelezhető meg.

Hogy aki parancsol, annak nem szükséges indokolni.

Én azt gondolom, hogy nem biztos, hogy ez elősegítené az érett, egészséges személyiség kialakulásást.

Paradox módon, de pont azért, mert meg akartuk védeni valami rossztól (a marihuána), belekényszerítettük valami még rosszabba.