Grahame Clark írja kairói Egyiptomi Múzeumban őrzött Narmer-paletta kapcsán:

"... a királyi hódítás eseményeit lapos domborműben rávésték egy Hierakónpoliszból, a régi felső-egyiptomi kiráyli fővárosból való, mintegy 2 láb magas nagy kőtábla két oldalára: az egyik Nar-mer királyt ábrázolja, fején Felső-Egyiptom koronájával, amint kőfejű buzogánnyal lesújt egy foglyoktól és halott ellenségektől körülvett ellenségre, a másik ugyanezt az uralkodót mutatja, itt Alsó-Egyiptom koronájával, négy nomosz-főnökkel szemközt, és egy halom lefejezett ellenség fölött. Érdekes megfigyelni, hogy ezen az utóbbi oldalon két állatot ábrázoltak összefonódott nyakkal. Ez az ábrázolás megtalálható egy dzsebel el-tarifi (gibraltári) tőrmarkolaton is, de hazája Mezopotámia. Egy másik, dzsebel el-araki, ezúttal elefántcsontból faragott késnyél faragványai egyik oldalon küzdő embereket és vitorlás, felhajló végű csónakokat, a másikon pedig két oroszlánon diadalmaskodó embert mutatnak. Ez az utóbbi különösen érdekes, mert a férfi sumer típusú fejfedőt és szoknyát hord, továbbá, mert az egész esemény a sumer Gilgames-eposzra emlékeztet.

A mezopotámiai eredetű elemek előfordulása és ábrázolásuk ezen kulcsfontosságú tárgyakon felveti azt a kérdést, hogy milyen szerepet játszottak az idegen hatások vagy akár az idegen behatolók Egyiptom egyesítésében. Nem kétséges, hogy pontosan az egyiptomi történelem predinasztikus koráról a protodinasztikus vagy archaikus korra való átmenet idején jelennek meg az olyan újítások, amelyek kezdetleges írásos (Dzsemdet Naszr-korú) mezopotámiai forrásokból származnak. A hengerpecséteken és a már említett művészeti motívumokon kívül idézhetjük a téglaépítkezést, amely hosszú mezopotámiai története után az első dinasztia idején hirtelen feltűnt Egyiptomban a sírboltok építésében, és amely egy sor részlet-egyezést mutat a téglák mérete, a három hosszanti téglasor és egy kötő-téglasor váltakozása, a támpillérek és beugrók díszítő alkalmazása tekintetében. Egy másik, ez idő tájt megjelenő újítás az írás, ideogrammákkal, fonetikai jelekkel és meghatározókkal [determinativusokkal -- K.-I.], még ha először inkább a monumentális művészetnek volt is eleme, nem pedig olyan gyakorlati célokra használták, mint Mezopotámiában."

In: A világ őstörténete; Gondolat, Bp., 1976, 248--249. o.