Kara-Indas Creative Commons License 2007.05.21 0 0 6

Mármint hogy a város eredetét tekintve régebbi.

 

 

Jerikó mint a zsidó hódítás bázisa Palesztinában:

 

Józsué 6:20 "Ekkor kiáltozni kezdett a nép, és megfújták a kürtöket. És amikor meghallotta a nép a kürt szavát, hatalmas harci kiáltásban tört ki, és a kőfal leomlott. A nép pedig bevonult a városba, mindenki egyenest előre, és elfoglalták a várost."

 

Jerikó a Holt-tenger északi partjától 10, és a Jordán folyótól 8 kilométer távolságra, 251 méterrel a tenger szintje alatt helyezkedik el. Jerikót a hold városaként is ismerték, amiről arra lehet következtetni, hogy a hold istennőjét vagy istenét imádhatták valamikor. A Bírák könyve (3:13) a várost pálmák városának nevezi. A Jordán völgyében trópusi klíma uralkodik, ezért pálmafák is vannak.

 

Palesztina, de lehetséges, hogy a világ legrégibb települése volt Jerikó. A várost Józsué tette híressé, amikor hét nap alatt elfoglalta. Az archeológusok majdnem egy évszázada vitáznak azon, hogy ez mikor és hogyan történt. Jerikó ugyanis egyike lett a világ legfontosabb archeológiai leleteinek, mivel mintegy tízezer éve, szinte megszakítás nélkül lakott hely volt.

 

Ernst Sellin (1907-1911), Carl Watzinger (1929-1936), John Garstang (1930-1936), Kathleen Kenyon (1952-1958) archeológusok munkája említésre méltó. A kutatók szerint Jerikót 2-3 méteres falait 9 méter széles és 2 méter mély védőárok vette körül. Különösen a belső fal volt erős. Átlagosan 3 és fél méter széles lehetett. Az egész erődítmény közepén egy 9 méter magas kőtorony állt. Józsué idejében Jerikó lakossága körülbelül 3,000 fő volt.

 

Kánaánban Jerikó volt az első város, amit az Izraeliták elfoglaltak. Józsué könyvének 6. fejezete Jerikó elfoglalását írja le. A történet olyan csodálatos, mint a Jordánon való átkelés száraz lábbal. A történet szerint a városnak magas falai és jól zárható kapui voltak. Hogy tudott egy erődítményt elfoglalni egy olyan nép amelyik 40 évig vándorolt a pusztában? A válasz nem az emberi, hanem az isteni erőben van.

A Jordánon való csodálatos átkelés után Izráel népe megérkezett Jerikó falaihoz. Amikor a Jordánon túl lakó nép meghallotta, "hogy kiszárította az Úr a folyó vizét Izráel fiai előtt, amíg átkeltek rajta, megdermedt a szívük, és elállt a lélegzetük is"- olvassuk Józsué 5:3-ban.

 

Az egyik probléma, hogy az erős falakat ember nem rombolhatta le hét nap alatt. Az ásatások arra mutatnak, hogy a falak úgy dűltek össze, mintha földrengés rázta volna meg a környéket. A földrengések idején a beomló part egy pár alkalommal már a modern történelmi időkben is lezárta a folyót. Lehetséges-e az, hogy az említett történetben is földrengésnek köszönheti Izráel az előrehaladást?

 

Jerikó falai Józsué könyve szerint leomlottak. Hogyan omlottak le? John Garstang professzor emberei Jerikó romjainál a belső falak közt olyan omladékot találtak, amelyen felismerhetők egy tűzvész nyomai. A téglák megfeketedtek, a kövek megrepedtek, a faszerkezetek megszenesedtek, és a falak tövében épült házak teljesen kiégtek. Mindenütt hamut találtak a kutatók. Józsué könyvének leírása (6:24) beigazolódott: "A várost pedig mindenestől fölperzselték."

 

Az archeológusok között voltak olyanok, akik a falak leomlását ésszerű okokkal próbálták megmagyarázni. Voltak, akik a csatakiáltás okozta hangrobbanás erejére gondoltak. John Garstang arra hívta fel a figyelmet, hogy a kettős falgyűrű külső falánál a kövek kifelé estek, a belső falánál azonban befelé. És mivel a falakon hatalmas repedéseket fedezett fel, szerinte egy hatalmas földrengés rázta meg a vidéket, hiszen Jerikó a geológusok szerint is földrengés-zónában fekszik.

Józsué elbeszélése arra enged következtetni, hogy amikor a papok a szövetségládával hét napon át körbejárták a várost, akkor az egy kultikus cselekmény volt és nem szükségszerűen csatára készülődés. A kosszarvból készült kürt, vagyis sófár, sem a csatához kellett, hanem az ünnepséghez. A kürtöket szent cselekményeknél használták.

 

A textusunk (6:20) azt a benyomást kelti, hogy a nép csatakiáltása és a kürtök zúgása együttesen okozta a fal leomlását. A dolog nyitja azonban abban van, amikor az Úr azt mondja Józsuénak: "Kezedbe adtam Jerikót!" (6:2) A zsidók egy földrengés által lerombolt várost vettek a birtokukba.

 

Az archeológusok között hosszú ideig folyt a vita Jerikó lerombolásának idejéről, mert hosszú ideig hiányzottak a fazekak és cserepek, amiket később Lákis és Debir romjai alatt megtaláltak. Erre alapozták a véleményt, miszerint a falak leomlása az időszámításunk elõtt 1,230 körül történt.

 

Ráháb családjának a kivételével az Izraeliták mindenkit megöltek és mindent elpusztítottak. Jerikó elfoglalása után Lákis alá vonultak Józsué katonái. Józsué 10:32 szerint "az Úr Izrael kezébe adta Lákist, elfoglalták a második napon, és kardélre hányták a benne lévő élőlényeket mind..." Józsué 10:38-ban azt olvassuk: "Azután visszafordult Józsué az egész Izráellel Debir felé, és harcolni kezdett ellene. Elfoglalta azt és királyát, meg a hozzátartozó városokat. Kardélre hányta, és kiirtotta az ott lévő élőlényeket mind. Senkit sem hagyott elmenekülni." Lákis és Debir nevét azért említem meg, mert az ottani törmelékek közül előkerült egy korsó, amin világosan olvasható Meranptah fáraó negyedik éve, a Krisztus előtti időszak 1230-ik éve.

 

Józsué csapatai diadalmat arattak a jerikóiak felett, de ha reálisan megnézzük, akkor azt látjuk, hogy nem is volt csata. A Biblia nem említi meg, hogy harcoltak Józsué katonái. Nyilvánvaló, hogy Józsué kihasználta az alkalmat, és egy olyan települést vett birtokba először az új földön, amelynek a falai egy természeti csapás következtében jelentősen meggyöngültek, s innen indították aztán további támadó hadműveleteiket a zsidók.

 

Csakugyan fegyverekkel vették tehát birtokba az izraeliták Jerikót, de ez az ostrom a korábbi földrengés miatt meglehetősen könnyű volt.

Előzmény: Kara-Indas (4)