A kudarc után építkezni kell

Székesfehérvár - Rég volt már, hogy a bajnokság rájátszásának első körét követően búcsúzott az Albacomp férfi kosárlabdacsapata, és meg kellett elégednie a 6. hellyel. Most, amikor aranyálmokat dédelgetett játékos, vezető, szurkoló - megtörtént.

Az Albacomp kosárlabdázói tehát idő előtt befejezték az idei bajnokságot. Pedig minden lehetőségük megvolt a továbblépésre, ráadásul a következő körben is kedvezményezettként játszhattak volna a döntőbe jutásért vívott pároscsatákon. De nem tudott élni a pályaelőnyével a társaság, miként az egész szezonban sem a lehetőségeivel. Tény, sok gond volt ebben a bajnoki évben, Fortuna nem fogadta kegyeibe a csapatot, de ne feledjük: mindenki a saját szerencséjének a kovácsa. Hogy az együttes megtett-e mindent azért, hogy idén is nevéhez méltóan szerepeljen, azt döntse el ki-ki maga.

 

Ezúttal a vezetők, a szakvezető, és a csapatkapitány értékeli a 2006/2007-es bajnokságot. Elsőként Nagy Gábor egyesületi elnök mondja el, milyennek látta az évet? Azzal kezdtük: milyen érzés a vezető számára ilyen sikertelen évet maga mögött tudni, amikor mindent megtettek a siker érdekében?

 

- Bő egy hét után is nagyon nehéz megemészteni a 6. helyet, mert ennek a klubnak a presztízse, anyagi helyzete, játékosállománya nem a hatodik ebben az országban. Nem mondhatom az eredmény függvényében azt sem, hogy mindent megtettünk a jó eredményért, hiszen miként a siker, úgy a kudarc is kollektiv, így mindenki benne van ebben.

 

- Mi az, amit nem tettek meg?

 

- Kezdjük a végén. A körmendi csapatból sokan szegénylegényeket csináltak, miként furcsa Zsebe Ferenc ama nyilatkozata, ami szerint az elődöntőben két magyar csapat játszik egymás ellen. A Körmendnek is négy légiósa volt, mint nekünk, négy válogatott játékosuk van, nekünk meg három. Nem hiszem, hogy a Körmend szegény lenne, miként Leslie is aligha játszott ingyen. Ezzel együtt is azt gondolom, a bajnokság nem a költségvetések csatája. Ami a vezetői munkánkat illeti, mindig, mindent pontosan kifizettünk, köszönet érte a szponzorainknak. Munkánk személyi része már kényesebb kérdés, e téren voltak problémák. Gondolom, senki nem vonja kétségbe azt, hogy a legjobb szándékkal állítottuk össze a csapatot, ráadásul a közhittel ellentétben ez abszolút csapatmunka volt, az edző és a szakosztályigazgató hetekig vizsgálta a leigazolandó játékosokat, utána a szakosztályvezetés, az edző döntötte el, hogy kit hozunk ide. A bajnokság elején nem volt gond, Banks fantasztikusan teljesített, csakhogy Lowe meg korán megsérült. Ezek nem kiszámítható dolgok, miként az sem, hogy a csapat legjobbja minden figyelmeztetés nélkül eltűnt.

 

- Az edzőváltás szükséges volt, és ha igen, időben történt?

 

- Szükséges volt, még akkor is, ha sokan ezt nem értették meg, hiszen az élcsoportban voltunk, amikor elbúcsúáztunk Fodor Pétertől. Komoly belső problémák feszítették a csapatot, magyar- külföldi ellentét is volt, s ezt vagy nem vette észre az edző, vagy nem tudta kezelni, de voltak egyéb problémák is. Váltani kellett, más kérdés, a váltás nem hozott eredményt.

 

- Az Albacompot 7-8 kitűnő képességű játékos alkotta, de csapatnak mégsem látszott a nyoma sem...

 

- Nagymértékben irritált bennünket, hogy a sok jó játékos nem alkotott csapatot. Megtettük, amit vezető tehetett. Próbáltunk olyan összejöveteleket tető alá hozni, ahol együtt volt a csapat. Körmenden például kifejezzetn jó csapatot alkottak a játékosok, bár sajnos ez összességében törékeny egység volt.

 

- Az Albacomp sikerei csúcsán arról volt híres, hogy jó erőnlétével a végén ledarálta ellenfeleit. Körmenden tényleg jó csapatot alkottak. Egy félidőig...

 

- Az edzőváltásnak ez volt az egyik oka. Matus Gábornak - bár mindent megtett ezért - kevés lehetősége volt az erőnlétet javítani, hiszen jöttek a meccsek sorban.

 

- Tudnak a jövőbe látni?

 

- Amikor lefújták az ötödik meccset, rögtön elkezdtük építeni a jövőt. A feltételeket illetően a csütörtöki elnöki kérdés döntött.

 

Minárovits János szakosztályelnök ismertette az elnökségi ülésen történteket.

 

- Abban állapodtunk meg, hogy át kell gondolnunk mit tegyünk, illetve miként kell felépíteni másként a jövőt, mint tettük azt eddig. Elsősorban olyan edzőt kell keresnünk, akinek a személye garancia arra, hogy jól össze tudja rakni a csapatot. Az edzőnek megmarad a szakmai szabadsága, de határozottabban kell fellépnünk, ha gondot tapasztalunk a csapat körül. Az is biztos: költséghatékonyabban kell játékosokat igazolnunk, kevesebb külföldire lesz szükségünk mint volt itt az elmúlt két évben. De az a kevesebb külföldi jó, minőségi játékos kell, hogy legyen! Aztán itt vannak a fiataljaink, őket kell a külföldiek, a tapasztalt magyar játékosok mellé beépíteni. Sokat vitáztunk erről a kérdésről is. Hiába mondjuk jó ideje, hogy az ifjakat játszatni kell, egyik edzőt sem tudtuk meggyőzni erről. A jövőben e kérdésben is szigorítani fogunk! Mert nem igaz, hogy legalább Hangát nem lehetett volna többször a pályára küldeni. Mindenképpen javítani akarunk a közönség, a csapat, a közönség és a vezetés kapcsolatán, mert ez is a záloga lehet annak, hogy az amúgy jó fehérvári közönség még inkább a sajátjának érezze az Albacomp kosárlabdacsapatát.

 

Kíváncsi voltam rá: az elnök szerint megérte a pénzét ebben a szezonban a társaság?

 

- Bonyolult kérdés ez, miként bonyolult volt az egész év is. Ha befektetésként nézem, akkor a válaszom: nem, de persze a kosárlabda nem befektetés kérdése.

 

Halm Rolland szakosztály-igazgatótól, mint sokszoros válogatott kosárlabdázótól arra voltam kíváncsi, miképpen volt lehetséges, hogy ennyi jó képességű játékos nem jutott messzebb? Vagy nem is voltak ennyire jók...?

 

- A legnagyobb problémát az jelentette - főleg Banks távozása után -, hogy igen hullámzó volt a csapat produktuma, miként a meghatározó játékosoké is. Szombaton ragyogtak, de a következő héten már nem lehetett sejteni sem, hogy vajon milyen napjuk lesz, ez a kiszámíthatatlanság rányomta a bélyegét az egész évre. Ennek a miértjét nem tudjuk, ez a játékoskeret bármire képes lehetett volna. De nem volt az, bár azt se feledjük, ez volt az utóbbi évek legkiegyensúlyozottabb bajnoksága, bárki meg tudott verni bárkit. Ez a szurkolók szempontjából jó volt, de rendre apró dolgokon múlott a siker, vagy a bukás.

 

A szakosztály-igazgatótól az iránt is érdeklődtünk: miért volt a csapat idegenben kishitű, aztán miért fordult meg a végén a tendencia, és miért itthon bukott el a play-offban?

 

- A koncentrációban keresendő az ok. A kiscsapatokat nem tudtuk megverni idegenben, de élethalálharc esetén tudtunk nyerni Szolnokon, Körmenden. A kétarcúság okát sem tudjuk még megmondani, de az okok között található Banks cserbenhagyása, mert utána új emberek jöttek, szinte újra csapatot kellet építeni. De a Körmenddel szemben mégis mindenképpen tovább kellett volna lépni. De az is igaz, hogy a Falco sem jobb csapat a Paksnál, mégis ők mentek tovább. Nálunk voltak mentális problémák, nem volt kifogástalan a csapategység, nem mindig tudtak egymásért küzdeni a játékosok, nem mindenki volt képes alárendelni a csapategységnek a saját játékát. Ennek az évnek a legnagyobb tanulsága az lehet, hogy mentálisan erős emberek kellenek, akik csúsznak, másznak a pályán a siker érdekében, ha arra van szükség. Nem baj, ha nem nagy sztárok, de mindent megtesznek a csapatért - vélte a vezető.

 

Matus Gábor vezetőedző nehéz örökséget vett át. Mit tudott megcsinálni abból, amit akart?

 

- Nem volt egyszerű a helyzet, amikor vezetőedző lettem. Ettől függetlenül mindenki a négybe várta a csapatot, én még ennél is többet szerettem volna. Az alapszakaszbeli helyezés, a harmadik hely reális, bár voltak mérkőzések, amelyeken nem tudtunk a lehetőségeinkkel élni, majd a Körmenden sem tudtunk túllépni. Sikerült a csapatvédekezésben előrelépnünk, de összességében mindegy mit tudtunk megcsinálni, vagy mit nem, az alapcélt nem értük el, nem jutottunk a legjobb 4 közé, ez pedig kudarc. Voltak időszakok, amikor csapatként meccselt a gárda, de volt olyan, amikor nem. Hiányzott egy egyéniség, aki biztos átlagot hozott volna minden meccsen. Lowe az alapszakasz utolsó 10 meccsén megtette ezt, de a rájátszásra teljesen szétesett. Biztatást adott a vége felé, hogy voltak már idegenben biztató meccseink, de aztán itthon nem tudtunk élni a hazai pálya előnyével. Ha az első körmendi meccset nem veszítjük el, másképp alakulhatott volna a folytatás, de a feltételes módnak semmi értelme. Tény, a Körmend sokkal bátrabban játszott, míg az utolsó meccsen a mi külföldijeink betliztek. Hogy csalódott vagyok? Mindenképpen, hiszen első vezetőedzői évemben többet szerettem volna elérni.

 

Bencze Zoltán csapatkapitány a játékosok nevében mondta a magáét.

 

- Nem így szerettük volna befejezni az évet. Nem hiszem, hogy a lelkesedéssel, akarással lett volna a baj a play-offban. Sok volt az új játékos, a csapat szerkezete is menet közben változott, ráadásul balszerencsés volt az egész évünk. Nem tudtunk úgy játszani, ahogy elvárták tőlünk, néha voltak kiemelkedő meccseink, de végig hullámzott a teljesítményünk. Ennek okát illetően legfeljebb saját magamról tudok beszélni. Nekem is balszerencsés évem volt, szinte nem volt olyan hetem, amikor ne lett volna valamilyen sérülésem, betegségem. Hogy mindent megtettünk a sikerért? Megint csak a saját nevemben beszélhetek, úgy érzem, megtettem mindent. A többiek? Ezt döntse el mindenki magában. Hogy milyen jövő lesz? Ennél jobb, bár nehezebb is, hiszen úgy néz ki, hogy nagy változások lesznek az együttesben. Az új külföldiek igazolása, és az edző személye is döntő lehet a következő bajnoki szezonban - vélte.

 

De ez már - a jövő lesz...

 

Székesfehérvár - Rég volt már, hogy a bajnokság rájátszásának első körét követően búcsúzott az Albacomp férfi kosárlabdacsapata, és meg kellett elégednie a 6. hellyel. Most, amikor aranyálmokat dédelgetett játékos, vezető, szurkoló - megtörtént.

 

 FMH