Pontosan annyira igaz, mint amennyire helyesek a drogosokkal kapcsolatos ismereteid. Nagyon off, de a háború nem azért tört ki, mert az angolok mindenáron el akarták kábítani a kínaiakat, hanem mert a császár kizárólag ezüstöt fogadott el a külföldiektől a teáért (meg a többi kínai termékért), az volt a véleménye, hogy Kína mindent képes megtermelni, amire szüksége van. A kereskedelmi egyenleg felborult, irtózatos mennyiségű ezüst áramlott a britektől Kínába. A brit kereskedők erre válaszul keresni kezdtek olyan terméket, ami megfordíthatná a folyamatot. És egyedül az ópiumot találták. Nem azért, mert gonoszak voltak, hanem mert nem volt más, márpedig a teára szükségük volt, az állam bevételeinek jó része származott a tea fogyasztási adójából, tehát az állam érdeke egybeesett a kereskedőkével. (Aztán amikor elkobozták/felgyújtották a készleteiket Kantonban, a brit birodalom válaszul háborút indított, már csak presztizsből sem hagyhatta, hogy az alattvalóit bárhol zaklassák. De mindezt úgy beállítani, hogy a lényeg a kínaiak elkábítása... hát...)

A te történeted éppenséggel a legalizáció mellett szóló érv. A császári tiltás eredménye: ugyanannyi ópiumfogyasztó, mint korábban, csak még plusz óriási anyagi kár, majd később a két ópiumháború (na meg Hong-Kong elvesztése egy időre).

Ha anno legálisan termesztik az óiumot a kínaiak, a brit kereskedők nagy szarban lettek volna. Ma ugyanezt játsszuk az afgán terroristákkal.

Elnézést a sok off-ért.