A memetika elméletét még egy gondolattal kiegészítve: a tudat káros mémfertőződésének a megelőzését kellene az oktatásnak szolgálnia. Ezzel szemben, a mai állás szerint a legkártékonyabb mémfertőző faktor. Mindig olyan pedagógiai kisérletről álmodoztam, amelyben egy tanulócsoporttal egyedül foglalkozhattam volna minden "tantárgyból". Ez azt jelentette volna, hogy az egyes diszciplinákat még halvány határok sem választották volna el egymástól. Megpróbálhattam volna a magaméhoz hasonló, könnyen átjárható asszociációs pályákat kiépíteni a gyerekekben. Mivel egy ezzel teljességgel ellentétes rendszerbe voltam kényszerítve, ahol egy fecskeként azért sem csinálhattam nyarat, mert tulajdonképpen már maguk, az elveimtől markánsan eltérő szocializációs hatásoknak kitett tanulók sem voltak kompatibilizálhatóak ehhez a fogalomvilághoz, nem maradt más, mint onnan kilépni és elmenni remetének. Ezek után mindig arra törekedtem, hogy a társadalommal minél kisebb felületen érintkezzem. 16 év után néhány, szintén a kiviről szóló újságcikk után döntöttem úgy, hogy a kivi népszerűsítésével próbálok a publikum előtt megjelenni és általam hazafias misszióként felfogva azt, a köz számára hasznossá válni.