Miért nem írtunk papírt a kölcsönökről?

 

Röviden: mert nincs értelme, aki akar úgyis fizet, aki nem akar, azt a papír sem fogja rákényszeríteni.

 

Részletesebben:

 

Először is,. van tapasztalatom arról, hogy mennyit ér a papír. Semmit. Volt olyan eset, hogy rendesen volt szerződés, ember nem fizetett, bírósági ügy lett belőle, mivel az illető konkrétan csalt és egy csomó embert becsapott, pénz mégsem lett belőle. Ráadásul a bírónő olyan penetráns stílusban beszélt velünk tanúkkal (részben sértettekkel), hogy csak megerősödött az az elhatározásom, hogy nem pereskedem. Pénz semmi, viszont egy csomó idő elment a tárgyalásokra, és az egész rettentően kellemetlen élmény volt. (Nem tartozik a tárgyhoz, de az egész igazságszolgáltatásról és a rendőrségről is lesújtó véleményem van, és ez nem csak a saját tapasztalatom.)

 

Másodszor, csak annak adtam kölcsön, akiben megbíztam, rokonoknak és barátoknak. Most igyekszem felvenni minden adóssal a kapcsolatot, és levelezni velük a könyvhöz arról, hogy miért nem fizettek. Nem számoltam össze rendesen, de nagyjából 20%-ra teszem* azoknak a számát, akik rendesen, vagy késve ugyan, de a késésről tisztességesen kommunikálva végül visszaadták a kölcsönt. Ráadásul sokszor éreztem úgy, hogy rontott a barátságon a kölcsön, egy idő után még ő haragudott rám meg valamiért, annak ellenére, hogy mindig nagyon türelmes és megértő voltam az adósokkal.

 

Harmadszor: egyszerűen gyűlölök minden szerződést, a rá fordított időt, amikor tudom, hogy úgysem ér semmit. Sokkal többet ér, ha megőrzöm a levelezést, de ezt sem tettem meg minden esetben.

 

Semmi értelme a papírnak, aki tartozik, úgy is tudja, hogy tartozik, nem igaz? (Mindenkitől azt kértem, hogy tartsa nyilván a saját adósságát, mert ezzel legalább nem akarok én fáradni, ha már szívességet teszek.)

 

„Ne végy kölcsön, ne adj kölcsön, mert a kölcsön sokszor nemcsak magát veszíti el, hanem a barátot is.”

(Shakespeare)

 

*Akárhogy is gondolkodom, eddig 1 azaz egy olyan ember van, akinek már többször adtam kölcsön, és minden alkalommal pontosan és magától fizetett! Ő a kivétel, nagyra becsülöm és szeretem ezért, azaz nem csak ezért, hanem mert a munkájában is lelkiismeretes volt mindig.