"AKár azt is el tudom képzelni, hogy pszichologus tegye függövé hogy fogyaszthatsz-e vagy sem..."

Na azt én is el tudom képzelni :)))))))))))))))

Oké, komolyra fordítva én is gondolkoztam már hasonlón, de nem pszichológus, hanem pszichiáter, mert ő az, aki sokkal jobban ért a pszichofarmakológiához, de nem csak ahhoz ért, hanem mondjuk a pszichoterápiához is, ha úgy látja, hogy arra van szükség.

Namost az én koncepcióm az, hogy nem a pszichiáter tenné függővé azt, hogy felír-e drogot, vagy sem. Ugyanis ebben szerintem egy terápiás buktató lenne elrejtve: ha a pszichiáter mint autoritás döntene az egyén felett, akkor ezáltal implicite átvállalná a felelősséget is az egyén helyett: "dokikám, maga engedélyezte nekem a drogot maga a hibás, ha megbetegszem vagy belehalok".

Ezt hiba lenne felvállalni.

Ehelyett én úgy képzelem el, hogy lennének kifejezetten erre a célra felkészült, az ártalomcsökkentés logikáját értő és elfogadó pszichiáterek, akik felírhatnák a specifikus drogot (tipikusan a heroint) annak a személynek, aki azzal a kéréssel fordul hozzájuk, hogy heroint szeretne kérni.

Ha egy heroinista tenné ezt, az azért lenne jó a fogyasztónak, mert ellenőrzött minőségű anyagot kap, amit biztonságos körülmények között tudna belőni (ha intravénás használó) magának, akár orvosi felügyelet mellett is. Azt hiszem egy súlyos szenvedélybeteg embernél ennél nagyobb humanizmust el sem lehet képzelni. Ugyanez azért lenne jó a társadalomnak, mert a heroinistának nem kellene a napi adagra bűnözéssel összegyűjteni a pénzt. A heroin nem aranyból van, az előállítási költsége minimális, pusztán az illegalitás és az erős addikciós hatása miatt pontosan a kínálatcsökkentési kísérlet az, ami felveri az árát. Mert a nagyon függőknek annyira kell, hogy BÁRMI árat megér. Hát nem lenne jobb, ha inkább fizetnének az államnak valami minimális összeget, semminthogy a dílernek horribilis pénzt, ráadásul bűnözésből? Továbbá ha a heroinista nem kényszerülne bele abba, hogy bűnözővé váljon, sokkal nagyobb lenne az esélye a rehabilitációra és a társadalomba való reintegrációra, ami megintcsak egy humánus dolog.

Ha viszont az utcáról menne be valaki, hogy "dokiikám bemondta a tévé hogy magától lehet legálisan heroint venni és én annyira de annyira szeretném kipróbálni, adjon mán egy pakkot" akkor szerintem egy pszichiáter a legjobb ember, akihez az ilyen személy fordulhat.

A pszichiáter megkérdezné tőle, hogy miért is van szüksége a heroinra? Mit vár tőle? Mit keres benne? Milyen drogokat próbált eddig? Meséljen kicsit magáról, milyen ember? Milyenek a szülei? A családja? Milyen volt a gyerekkora? Hogyan viszonyul önmagához? Mit szeret csinálni, mi a hobbija? Milyen a személyisége?

Egy dealer törődne ezzel? Kötve hiszem...

És ha mindezek után a kipróbáló továbbra is szeretne heroinozni, ám legyen, mondjuk azzal a feltétellel, hogy a megkapott adagot ott helyben el is kell fogyasztania...tehát még esélye sincs arra, hogy kivigye és eladja.


----

Mindez nem oldaná meg a drogproblémát, de szerintem rengeteg szenvedést csökkentene.

És hogy miért nem valósulhat meg? Mert ellentmond annak a társadalmi elvárásnak, hogy heroinozni tilos, tehát aki heroinozik az onnantól fogva magára vessen és nem érdemel emberi bánásmódot. Mert egy bűnöző drogos...
---


A