Tételezzük fel, hogy mindenkinek van egy ilyen listája, vagyis beosorlja valahová az általan "okének" (OK) és "nem okénak" (NOK) tartott embereket. Mind a két csoportban külön nyilvántartom, hogy ki az aki tuti, és ki az akaivel kapcsolatban esetleg kétségeim lennének. Ha mindenkinek van egy olyan, egyeztett - ez nagyon fontos! - adatbázisa, akkor lehet, hogy csak annyit kellett volna tennem, amikor kölcsön kért az ember, hogy megnézem, tagja-e a klubnak. Aki nem tagja, az nem kap kölcsön. Meg semmit, nem csak pénzt, hanem figyelmet sem. Mert ugye az a legnagyobb érték. Az időnk. Most néztem, nem találtam topikot az időgazdálkodásról, pedig az fontosabb, mint a pénz.

A kölcsön egyébként tényleg rossz, ezentúl csak közös vállalkozásba teszem a pénzemet. De mit mondjak... Az elmúlt 17 évben volt vagy 100 vállalkozóval valamilyen üzletem, együttműködés, pl. dolgozott nálam, vagy cégünk volt, project, mifene. Szóval a pénznél még fontosabb olyan tudás van a birtokunkban, ha össze tudjuk adni, amely hosszu távon végiggondolhatóan igazsogáosabbá teszi a világot. Megkönnyiti a fejvadászok dolgát, de az állást keresőkét is. Nem kell ugyanis tesztelgetni majd az embereket, interjuzgatni is fele annyit kell majd, nem beszélve arról, hogy ha mondjuk egy olyan párt nyer, amelyet "szánalmas kisebbség" alkot, ahol minden tag garantáltan vefizeti az adót, mondjuk, és egyáltalán amikor csak lehet egymssal üzletel (naná, hogy innen fogok mosogépszerelőt hivni és olyan orvosokat keresni, akivel az emberek meg voltak elégedve, vagy nem kérnek hálapénzt, st.

Jelenleg jelentem vesztésre állok, az elmúlt 7 hónap begubózása után viszont nyilvánvaló, hogy nem kell nekem rohangálnom, a drága időmet rosszul felhasználó emberekkel a világban, és szó szerint csak a legbizalmasabb embereimmel kell tödődnöm, jó ha megzavarom a közvéleményt.

Mindenképpen mindenkinnek a fejáben vagy egy lista az iwiw-én - ha nincs, akkor meg könnyen létrehozható, hogy gombonyomásra megnézhessem a barátom (OK) adatlapját, hogy kik vannak rajta, kik azok, akikben megbizik, és kik azok, akikben nem. Ugy képzeljétek el, mint egy belső kört az iwiw-en, amelyet egymás számára láthatóvá tettünk.

Vagyis amit az esetből leginkább tanulok, hogy nem, nem adhatom fel azt az ideámat, hogy eligazodjak a világban, mégpedig tudomásul véve, és nem elfelejtekezve arról, hogy a 20%-os barátaim virtuális társaságában töltöm leginkbb az időm, annál is inkább, mert vane gy olyan felosztásom is, nyilván, hogy ki van fent rendszeresn az iwien és ki nem. Ha kedvem lesz újra ismerkedni, akkor remekül tudok keresgélni az iwiw-en, de nyiéván minden, amit most nyomozás ügyben az adós keresésére forditottam, időt, ahhoz az kell, hogy jó szivvel elengedjem ezeket a veszteségeket.

Csak sajnálom nagyon a kidobott pénzt. Össze ffom számolni menyi, ha érdekel valakit, de a lényeg, hogy ezeket a pénzeket sokkal jobb helyre kellett volna, hogy befektessem. Az időmmel gazdálkodtam rossul.

Az iwiw egy remek ötlet, szarul megcsinálva, de igy is sokkal töbet tud, mint a kisebbek, mert viszoylag egyszerű és kényelmes a használata. Hibái ellenére is kiválóan hazsnűlható pl. pénzbehajtásra.

De majd meglátjuk.

Ha elengdem a veszteségeket, akkor nem forditok időt (figyelmet) ezek behajtására, és inkább ennek referencia klubnak, vagy hogy nevezzem, ennek a megszervezésére forditom az időmet meg maradék erőmet.

...