Az valóban nem érv, hogy hány kötetes tankönyvet írt, de tény, hogy sok éve tanít gimiben és az ELTE-n is, és elismert szaktekintély. (A személyiségét illetően megoszlanak a vélemények, de a tapasztalatán alapuló nézeteit érdemes meghallgatni.) Próbáltam keresni a Magyar Narancs honlapján, de sajnos nem találtam Martos Ida cikkét. Ha valakinek megvan, megtenné, hogy bemásolja ide szó szerint?

Nem tudom elképzelni, hogyan taníthatnánk meg első osztályban a tananyagot 1492-ig. Én ebben az évben borzasztóan rövidítettem mindent, igyekeztem nem terhelni a gyerekek fejét, mégsem tudjuk befejezni az anyagot. (Igaz, heti két órában, angolul tanítom, ami nyilván megnehezíti a dolgot, de ha magyarul tettem volna, akkor sem jutottam volna el Amerika felfedezéséig - ha kihagyok sok mindent, akkor sem, ti. vannak olyan dolgok, melyekből következnek mások. Vagyis nem lehet ész nélkül kihagyni, mert akkor megint csak magolás lesz a dologból, nem fogják ugyanis érteni a mozgatórugókat.)

És mi van a forráselemzéssel? Szívesen tenném, sőt teszem is, de nem úgy, ahogy annak igazán értelme lenne. Filmeket is örömmel vetítenék, ötletem is lenne rá. De itt jön az általatok említett tanár-közhely, melynek állítólag nincs létjogosultsága: kevés az óraszám. Nem, ne értsetek félre, nem akarok napi 8 órát egyik diáknak sem, pusztán azt mondom, ennyi idő alatt nem lehet ennyit (=készséget is fejlesszünk, de ott van a lexikai anyag, melyet számonkérhetnek stb.) leadni.

Mi a megoldás? Egyelőre nem a tanárokon múlik, nekem ugyanis meg kell tanítanom azt, amit az érettségin és a felvételin kérdezhetnek a gyerekektől - márpedig ez egy adott tényanyag. Ha lesz valami szabályozás, mely elmondja, az eddigi anyagból mit NEM fognak kérdezni - na, akkor én is lelkiismeret-furdalás nélkül fogok átugrálni bizonyos részeket.

Azzal pedig egyetértek, hogy a 20. századra nem kell két év. A szerzőnek ez az érdeklődési köre (melyet különben részben osztok), néhány gyereket viszont lehet, jobban lekötnek pl. az újkor csatái. Azzal is egyetértek, hogy bizonyos jelenkori események (holokauszt, ügynökök stb.) magyarázatot igényelnek, és jó, ha vitát lehet ezekből generálni. Eddigi tapasztalataim alapján azonban rendkívül sok olyan történelemtanár dologzik, aki nem hagyja a tantermen kívül a politikai véleményét. Ilyen esetben viszont inkább rossz a hosszas elemezgetés, mert kétéves tanulás alatt kevés ember állja meg, hogy a saját véleményét ne erőltesse rá a nebulókra.

A vitagenerálás egyébként szerintem szakkörökön valósulhat meg leginkább, de ez már egy másik téma. Ha sokáig maradok tanár, talán sikerül ilyesmit is szervezni.