Mindez csak addig jó, amíg nem téged korlátoznak a szabadságodban ÖNMAGAD érdekére hivatkozva. Onnantól fogva viszont nagyon kellemetlenné válik.

Ha van olyan gyerekkori élményed, amikor a szüleid azt mondják neked, hogy "majd később megérted, hogy miattad, a te érdekedben tettük", akkor átérezheted milyen érzés ez.

Viszont az a különbség, hogy a szülők felelősek a még éretlen gyerekükért, természetes, hogy próbálják védeni és ez szükséges is.

A társadalom viszont nem felelős az egyénért. A társadalom azért felelős, hogy az egyik egyén ne bántsa a másikat, hogy együtt tudjunk élni. Viszont ha a társadalom már azt is elő akarja írni, hogy az egyén mit csináljon ÖNMAGÁVAL, önmaga érdekében, az nem demokrácia. Az diktatúra.

Akkor indulhatna a Nagy Testvér tornagyakorlatával a nap, ahol a reggeli kötelező testedzést mosolyogva kellene végezni a kamerába, ahol kötelező lenne egészségesen táplálkozni, büntetett lenne a szórakozásnak minden olyan formája, ami az illetékes szervek szerint nem a személyiség épülését szolgálja, természetesen büntetett lenne az alkohol és dohányfogyasztás, a kultúra cenzúrázva lenne, hiszen sokszor amit a későbbi évszázadok nagy műnek tartanak, azt a saját korában tűzzel-vassal üldözték, stb.

Szóval én az egyénre ható, csak az egyén érdekében történő preventív jellegű büntetést nagyon ártalmas és veszélyes dolognak tartom.

Nyilván szerepet játszik ebben az is, hogy a saját bőrömön tapasztalom, milyen érzés ez. Viszont azt is megértem, hogy aki nem füvezik és nem ismeri már, vagy soha nem is ismerte ezt a kiszolgáltatottsággal vegyes düh érzését, annak tökéletesen elfogadható a jelenlegi helyzet és nem érti, hogy minek akarunk itt változtatni.

Aki pedig biztonságban érzi magát akkor, ha a fű illegális azt meg főképp megértem, hogy mindent megtesz azért, hogy az is maradjon.