"Én Tudatosság alatt a feltétlen..."

 

Inkább úgy vezesd elő, hogy miben különbözteted meg a tudástól, a gondolkodástól, a felfogástól, az értelemtől, a bölcsességtől, a szellemi élettől. Van sok szellemi tevékenység és azzal nehezen fogod a tudatosságot meghatározni, hogy "szűrők nélküli élet".

A prekoncepciók gyártása, szóval az előfeltevések kitalálása nem az egyedüli szellemi tevékenysége az embernek.

 

"Ó. Hát részleteznél valamilyen GYAKORLATI módszert a fentiek elkerülésére?"

 

Tehát hogy a tudatosságból megértést lehessen kovácsolni egyszerűen nem csak a szem előtt levő dolgokra kell összpontosítani, hanem azok nem szem előtt levő mozgatórugóira is.

 

"Az embernek elsősorban önmagához kéne már viszonyulnia"

 

Nincs ez sorrendi fontosságba állítva. Amikor a környezet megértéséről kell beszélni nem az önmagadhoz viszonyulásból, hanem a környezethez való viszonyulásból kell kiindulni. Magadból kiindulva sosem fogod a környezetedet helyesen megérteni, amikor a környezeted indokai, feltételei, elvei és mozgatórugói mások, mint a tieid.

 

"Pusztán azért, mert nem látjuk az összefüggést, még nincs is, mi? "

 

Nem. Ha nem látod az összefüggést de van, az azt jelenti, hogy nem értetted meg a viszonyt. De ha nincs összefüggés és te összekapcsolod hamisan a dolgokat az sem a viszony megértését tükrözi.

Nem titkot árulsz el, hanem téves következtetést állítasz azzal, hogy mindig van összefüggés, mivel ugyanolyan joggal állítható az is, hogy mindig van ami nincs összefüggésben valamivel.

 

"Kövesse csak őket, de úgy, hogy tisztában van vele, mit is csinál. EZ ELÉG nekem."

Kevés. Ugyanis a tekintélyek eszmerendszerei, hitvallásai, előadott értékrendjei és szabályrendszerei, mintái és norma feltételei megalkotásuk pillanatában egy holt rendszerét jelentik a világnak, mivel ezek az értékek, minták, normák, szabályok változatlanok, a világ és az élet változó. Mivel a változások következtében a követett értékek, minták és normák elavulnak, értéküket és fontosságukat veszítik, hiába vagy tisztába azzal, hogy mit tartott ama tekintély értéknek, mintának, az alkalmazásával máris konfliktusba keveredsz a valósággal. A tekintély mintaszerű, szabályok általi követése így csak összeütközést teremt a valósággal, a követő és a környezete között, amelynek kimenetele így nem a konfliktus megértése alapján, hanem erőviszonyok segítségével próbáljuk meg rendezni. Mivel ELÉG NEKED a követés szabályaival, értékeivel és normáivál tisztában lenni, és NEM KELL annak megértésére eljutni, hogy ez a követés már érvénytelen, hamis és értéktelenné változott, valójában a konfliktus megteremtésére szavazol, az elavult mintákat és az értékeket a környezetre kényszerítő programjára.

 

"A társadalom és az egyének elnyomják magukban a dolgaikat. A szenvedés gyökere ez."

 

Senki nem ilyen. A gondolat helyesen talán így hangzik: a társadalom és az egyének elnyomják másokban a dolgaikat és a vágyaikat. Nem szülik a vágyaikat, hanem elnyomják. Nem önmagukban, hanem a másikban.

 

"Hogy hagyhatnád ki a gondolkodást úgy, hogy közben eszmék/szabályok/stb szerint élsz?"

 

Elmondom hogyan. A gondolkodás képessége lehetővé teszi a tapasztalatok mérlegelését, az összefüggések és az összefüggések hiányának megítélését, a folyamatok, okok, következmények keletkezésének és megszűnésének meglátását. Lehetővé teszi az önálló döntéshozást, amelynél az egyén önmaga teszi meg a különbséget a jó és rossz, igaz és hamis között. Az eszmék, szabályok követésénél erre nincs szükség. Az szabályok meghatározzák a függéseket, azok egész rendszerét, az elvek meghatározzák a mintákat és értékelési szempontokat, mit lehet jónak vagy rossznak tartani, a döntést ezért felülről leszabályozva hozzák meg. Az egyénnek ilyenkor nem gondolkodni, hanem alkalmazkodni kell, nem megérteni, hanem a viselkedési és tevékenységi formákat elsajátíítani, végrehajtani. Az egyén egy elkötelezett szolga nem embernek, hanem eszmének, és ezen mit sem változtat hogy az embert vagy az eszmét önként szolgálja. Ilyen elkötelezést csak akadályoz, ha az embert gondolkodni hagyják benne, hiszen felismerheti a meghozott döntés, a jónak minősített érték, a követett szabály hibás, elavult vagy értéktelenné vált formáját, és engedetlenséget eredményez.

Tehát elválaszthatatlan egy eszmerendszer, hitrendszer, vagy erkölcsi törvénykeret követése engedelmességi megszorítások nélkül, annak pedig egyik kritériuma hogy az önálló gondolkodásról lemondjon az egyén.