"Szóval a gáz az, hogy ha bárki hozzá juthat akkor mi akadályozza meg azt, hogy alig tizenéves gyerekek hamarabb szívjanak el egy ütös cucost, mint hogy bereccsenjenek valamelyik kocsmában. "

Akkor igazad van, ha a feltételezés, mi szerint a jelenlegi tiltás megakadályozza a marihuána terjedését megállja a helyét. A másik oldal azzal érvel, hogy a kérdés nem az: "tiltjuk vagy el fog terjedni", hanem hogy "ha mindenképp elterjed, akkor mi legyen a lehető legkevesebb kárt okozó hozzállás, amivel javítani lehet a helyzeten". Erre pedig a legalizáció a válasz.

Abban egyetértünk, hogy a füvezést legkorábban akkor kellene elkezdeni, amikor már kialakult az illető személyisége. (Pontosabban NEM kellene elkezdeni, de ha már kipróbálja valaki, akkor azt a lehető legkésőbb tegye.)

A holland példa azt mutatja, hogy a fiatalok számára egyrészt kevésbé vonzó egy megtűrt szokás mint egy szigorúan tiltott lázadás-szimbólum, másrészt sokkal hitelesebb az a magatartás a "felnőtt" társadalom részéről, amely a drogok valódi veszélyei szerint differenciál. (Hogy érthető legyek: ma az itthoni pszichiátriai szakkollégium azt adja írásba, hogy a fű, az LSD és a heroin egykutya. A hollandok meg azt, hogy a THC származékok és mondjuk a crack olyannyira más kategória, hogy az egyiket boltban lehet kapni, a másikért meg börtön jár. Vajon melyik hozzállás közelíti meg jobban a fiatalok tapasztalatait? Melyiknél fogják az összes felnőttet és rendőrt hülyének nézni? Melyik országban fordulhat bizalommal a gyerek a szüleihez, hogy "segítsetek, problémám van a füvezéssel"?)