Kedves Figyelem!

AZért csak ovatosan ezzel a füvezéssel. Elöre bocsátom nem vagyok radikálisan fű ellenes, de nem állnék soha a legalizálás pártjára, ellenben receptre adnám bizonyos esetekben, sokkal inkább, mint a methadont Szóval a gáz az, hogy ha bárki hozzá juthat akkor mi akadályozza meg azt, hogy alig tizenéves gyerekek hamarabb szívjanak el egy ütös cucost, mint hogy bereccsenjenek valamelyik kocsmában. Pedig nem mindegy, hisz tudod te is, ha összehasonlitod, hogy milyen részegen bolondozni vagy beszívottan, akkor több szempontból nyer a fű. Nem leszel másnapos, emlékszel, stb...S az a kiskamasz, aki megizleli a fű adta felszabadult gátlástalanságot pont akkor, mikor amugy életkori sajátoságként is küszködik önmagával, a gátlásaival, no az a kamasz könnyedén rákattanhat és ha az bejött miért ne volna jó az ennél ütösebb is...Totálisan nem mindegy, hogy mennyi idösek és miért élnek a fűvel. A kamaszoknak ez csak egy lépcsöfok, föleg, ha ez a promlémáik kezelésére használják. Az idösebbeknek lehet, hogy csak xanax potlék egy egy feszültebb napon. A depens személyiségeknek meg még ovszer is lehet amugy más szenvedélyt helyettesitve, de ez más dolog.

Sajnos viszont ismerve kis hazánkat itt nem lenne meg a legalizált fű fogyasztásnak az a kulturáltsága, ami belátatja az idösebbekkel, hogy ami nekem esetleg egy jó buli vagy csak egy kellék a lazuláshoz, az egy alig tizenévesnek személyiségromboló, gyilkos kellék. Ezer dolog jutna eszembe, de erre most nincs idöm, de azért egy dolgot még elmondok, aztán vessenek rám követ, akik akarnak. Szóval ugye én elméletben majdnem komoly ember vagyok so sok gyerekkel. Valamikor hamvasabb idöszakomba én is bele bele szívtam a fűbe. Szóval ismerem azt az érzést, amire  akár miko a 14-16 éves koromban mindenféle gátlás nálkül rá is kattantam volna, mert tényleg jó volt. Igy kicsit idösebben felismertem a cselt a dologba és nem lettem fü használó. Aztán ugye éltem a magam  viszonylag zavartalan életét. Pár éve egymás után halt meg 2 ember, akit nagyon szerettem. A testvérem halála nem csak a tény miatt volt megrázó, hanem egyéb dolgok miatt is (azonositás pl-ul). Ott volt az a 2002-es forro nyár és bizony kennyedén hozzá juthattam volna a fühöz. S esküszöm sokszor majd megdöglöttem azért a lazulásért, amit kb 15 évvel azelött éltem át. AZt éreztem, hogy ja ha most elszívnék egy adagot, akkor talán sikerülne nem ugy és nem azt álmodnom, sikerülne kikapcsolnom, kilépnem, stb...Szóval akárhogy is nézem az a kevés fiatal kori fü használat pszichésen adott egy olyan promléma kezelési mintát, ami azért mégsem a tuti nyerő. Nem nyúltam hozzá, mert akkor és ott az nekem a függöséget adta volna. Hoisz enm csak az nem mindegy, hogy mennyi idösen, hanem az sem, hogy miért használ valaki füvet és ezt ugye lagalizálás esetén nem kérdezi senki.