Szia!

"Az ízegyeztető cikkek könyvecskék adnak egy bizonyos orientációt"

A Nemzetközi Borakadémia tagjának borgasztronómiai szakkönyve talán még belefér az általad leírt kategóriába;)))

A mutatvány általában mindig borul, ha borvidéken él az ember, akkor pedig pláne, ha saját bora is van. Ami fajtánként és évjáratokként is mindig-mindig eltérő, a dűlő is nagyon meg tudja határozni a bor karakterét, a pince is nagyon-nagyon lényeges, hátha még a szomszédokét-barátokét is kóstolja az ember, az ízvariációk végtelenjét kapja. A gond az, hogy nagyon sokan nem borvidéken élnek, így kénytelenek megvenni a palackozottan boltokban árult nedüt, amivel máris kiesik az "én jó kis borom ez vagy a szomszédé" dolog.

Sajnos nagyon ismerős az egész, hiszen bő harminc évig Szekszárdon éltem és természetesen a szőlészkedésből is derekasan kivettem a részem, ahogy ott általában dukál ("nem szekszárdi a szekszárdi, ha nincs saját bora" - mondja a régi, de annál ütődöttebb mondás). Azonban régóta egy másik borvidék környékén élek, a "bigott" fehérboros Badacsony - Szentgyörgy hegy - Somló "aranyháromszögben", ahol jóformán ismeretlen fogalom a vörösbor, de halászléhez itt is mindig azt isznak, igaz azt meg kell venniük;)

A Sauvignon blanc nagyon finom, nemhogy semmi bajom vele, de egyenesen imádom;) A furmintot pl. nagyon is el tudom képzelni vadhúsokhoz, de egy sor másik ételhez is, köztük főtt vagy sült halhoz is, de paprikás ételekhez semmiképpen nem ajnlanám, teljesen eltérő karakterisztikája miatt.

Üdv: dy