"A tudatosság alatt nikább a tapasztalatok mélyebb tudatosítására, megjegyzésére, a tapasztalatokról szóló ismeretek tartósabb megőrzésére, azaz a tudatlanság megszüntetésére törekszik az ember"

Én Tudatosság alatt a feltétlen, "örökös prekoncepció gyártás" nélküli, szűrők nélküli életet értem - a tudatos ember tudja, mikor kell ezeket használnia - és mikor nem.

"Hiába vagy tudatos egy eseményt illetően, ha nem érted meg az esemény okait, feltételeit és nem tudsz következtetéseket levonni az az esetből."

Amiről te beszélsz, az visszamenőleges okoskodás. Kell az is, de közben az éppen adott pillanatot nem éljük meg - helyette a múlttal és jövővel foglalkozunk...

"A tudatosság ugyan fontos, de mivel hiányzik még belőle a megértés, nem fogja megoldani a betegségre, szerencsétlenségekre, szenvedésre és boldogtalanságra vonatkozó okok elkerülését."

Ó. Hát részleteznél valamilyen GYAKORLATI módszert a fentiek elkerülésére? De mindenkinek jó legyen ám!

"Egyszerűen nem megyarázható meg semmi önmagával"

Még mindig nem érted. Vannak dolgok, amiket NINCS ÉRTELME magyarázni. Találhatsz rá okot persze - aminek az indokait te magad találod ki, te magad találsz az ok keresésnek értelmet, de az nem érinti az adott dolog létét, az életben betöltött lényegét.
Miért akarsz mindenre okot keresni? Mivel lesz teljesebb az élet akkor? Mivel lesz teljesebb a virág, ha kitalálsz egy okot, ami miatt a virágságot mint olyat "kutatni kell"?

"Nem magyarázhatod meg a virágot azzal, hogy azért mert virág, mivel a virág az elnevezés és nem összefüggés."

Nem voltam elég pontos úgy látszik: a "virágzás" és a "virág" között elég nagy különbség van. Én a virág LÉNYEGÉRŐL, a VIRÁGZÁSról beszélek. Nem a nevéről, okáról, hanem a szimbólum TARTALMÁRÓL.

"A virág vonatkozásában arról beszélni hogy a virágság az üresség egyszerűen értelmetlen."

Neked az. Ráadásul félreérted. Talán a előző, fenti mondatok segítenek.

"A dolgok közötti összefüggések vagy össze nem függések feltárása nem a MINDENSÉGBE való tartozás alapján, hanem a dolgok között levő viszony értelmezéséből határozzuk meg."

Meg is látszik, hova jutottunk vele.

"Hibás összefüggést állítasz fel a dolgok között csoporthoz való tartozás alapján, amely valódi viszonyulások alapján nem létezik."

Micsoda? :) Te érted ezt a kijelentésedet? :)

"Az ember soha nem a mindenséghez, hanem csak a környezetéhez viszonyul."

Az embernek elsősorban önmagához kéne már viszonyulnia (ez a kijelentés is egy faragott kép! :) ).

"az egyik ember így viszonyul bármihez, a másik ember meg úgy."

Így van. És? :)

"A minden összefügg mindennel elmélete azért hibbás, mert eltünteti a különbséget azok között a dolgok között, amik NEM FÜGGNEK ÖSSZE egymással."

Ó. Pusztán azért, mert nem látjuk az összefüggést, még nincs is, mi? Hát, igen. Az ilyen hozzállásból jönnek az ilyen kijelentések: "az ember soha nem lesz képes repülni", "a vas nem úszik a vízen", stb.
Hát elárulom a "nagy titkot" :)
MINDIG VAN ÖSSZEFÜGGÉS. Csak akkora arcunk van, hogy csak azért, mert nem látjuk, kijelentjük hogy nincs. Pusztán ismerethiány és egótúltengés miatt.

"az egyén saját tapasztalatai, élményei fontosabbak legyen a dolgainak megértésében, mint különféle vallásos, filozófiai, pszichológiai tekintélyek, amelyek esetében a gondolkodás nem az életet, hanem a választott tekintély által felkínált eszme, hit, erkölcs, vagy szabály követésébe fog bele."

Nem értem. Miért ne követhetne valaki ilyen utakat? Én azt mondom: Kövesse csak őket, de úgy, hogy tisztában van vele, mit is csinál. EZ ELÉG nekem.
Csinálj bármit, de légy tudatos benne. Éld meg, de tudatosan. stb.

"Ez az igazodás ugyanis azért jöhet szóba, mert az egyén gondolkodása már annyira korlátolt, annyira tompa, hogy saját magát nem érzi elég erősnek a saját tapasztalatainak, benyomásainak magyarázásához, amiért is külső tekintélyeket kezd el keresni."

Ó, szerintem csak az ember elnyomja annak tudatát, hogy valójában semmi extrát nem jelent a létezése. Ezért okokat kezd keresni, milyen jó/rossz hogy él, milyen jó/rossz, hogy valami tesz/nem tesz.
A problémát az jelenti, hogy elnyomja magában azt hogy semmivel sem fontosabb mint a teremtés bármelyik része, mert ennek nem akar a tudatában lenni. Mindig akkor kezdődnek a bajok, mikor elnyomsz valamit.
A társadalom és az egyének elnyomják magukban a dolgaikat. A szenvedés gyökere ez. Szerintem. A "vágy" csak 2., mert az ebből a tudattalanságra való törekvésből fakad, hogy "lehetünk mások", mint amik/akik már vagyunk (a tendenciáinkkal együtt persze).
Az elnyomás az első számú probléma.

"Egy "generál" élet követése hasonlókélppen kihagyja a gondolkodást, mivel külső minta szerint igyekszik az ember alakítani az életét, azaz továbbra sem a saját gondolkodása fogja játszani a főszerepet, hanem eszmék, hitek és szabályok. "

Dehogy hagyja ki. Amiről beszélsz, különben is abszurd. Hogy hagyhatnád ki a gondolkodást úgy, hogy közben eszmék/szabályok/stb szerint élsz? :) Akkor is kell gondolkodnod. Csak másképp.
Én azt mondom: Mindig tudd mit csinálsz. Ha így teszel, tudni fogod, sőt, kialakulnak a körülmények ahhoz hogy ha kell gondolkodj, ha kell - cselekedj, stb.

"..nem a gondolkodás kihagyásáról." Válasz itt fentebb.