"Tehát az oka az, mint fentebb. Tudatosság hiánya."

Én különbséget teszek tudatosság és megértés között. A tudatosság alatt nikább a tapasztalatok mélyebb tudatosítására, megjegyzésére, a tapasztalatokról szóló ismeretek tartósabb megőrzésére, azaz a tudatlanság megszüntetésére törekszik az ember, a megértés alatt azonban a tapasztalatok között levő összefüggéseket, összefüggéstelenségeket, okokat és következményeket, feltéleiket és lehetőségüket próbálja az ember felismerni.

Tudatosságra törekvés lényegében a tudatlanság felszámolására való törekvést jelent, és ez nem lehet azonos a megértésre vagy meg nem értésre való törekvéssel. Hiába vagy tudatos egy eseményt illetően, ha nem érted meg az esemény okait, feltételeit és nem tudsz következtetéseket levonni az az esetből.

A tudatosság ugyan fontos, de mivel hiányzik még belőle a megértés, nem fogja megoldani a betegségre, szerencsétlenségekre, szenvedésre és boldogtalanságra vonatkozó okok elkerülését.

 

" Ez az a bizonyos "virág az virág, a piros az piros", amit annyira nem szeretsz. Állandóan okokat, indokokat keresel ..."

 

Egyszerűen nem megyarázható meg semmi önmagával, ha egy dolognak van egy oka, akkor nem magyarázható az oka nélkül. Nem magyarázhatod meg a virágot azzal, hogy azért mert virág, mivel a virág az elnevezés és nem összefüggés.

 

A virág vonatkozásában arról beszélni hogy a virágság az üresség egyszerűen értelmetlen. Még akkor is, ha ezt a hozzáragasztott emberi fogalmak hiányával próbálod meg bizonyítani, mivel azok a fogalmak nincsenek sem hozzáragasztva, sem tőle elvonatkoztatva, mert ha az értelmes ember magyaráz akkor nem hozzáragaszt egy magyarázatot egy jelenséghez, hanem feltárja annak a jelenségnek a környezetével való valós viszonyát.

 

"A MINDENSÉG azért minden-ség, mert minden benne van. Minden összefüggés, minden lehetőség, MINDEN(!)."

 

A dolgok közötti összefüggések vagy össze nem függések feltárása nem a MINDENSÉGBE való tartozás alapján, hanem a dolgok között levő viszony értelmezéséből határozzuk meg. Hibás az az általánosító, elvonatkoztató fogalmazás, ami a dolgok lényegét alkotó különbségek helyett a dolgok lényegtelen csoportosítására helyezve próbálja meg értelmezni a viszonyaikat, téves megállapításokra fog vezetni. Hibás összefüggést állítasz fel a dolgok között csoporthoz való tartozás alapján, amely valódi viszonyulások alapján nem létezik.

Az ember soha nem a mindenséghez, hanem csak a környezetéhez viszonyul. A mindenséghez való viszonyról beszélni azért hibás, mert általánosításával úgy tüntethető fel, mintha az összes ilyen megállapítás minden embernek a mindenséghez való vuiszonyulására igaz lenne, holott egyáltalán nem igaz, mivel az egyik ember így viszonyul bármihez, a másik ember meg úgy.

A minden összefügg mindennel elmélete azért hibbás, mert eltünteti a különbséget azok között a dolgok között, amik NEM FÜGGNEK ÖSSZE egymással.

 

"De hogy mi, és milyen a "generál"-élet, azt nem [tudom megmondani]"

 

Nem arról beszéltem, hogy az egyén egy "generál" életet, azaz az életről alkotott mintát, vagy típust kezdjen el követni. Arról beszéltem, hogy a gondolkodás kövesse az életet, azaz az egyén saját tapasztalatai, élményei fontosabbak legyen a dolgainak megértésében, mint különféle vallásos, filozófiai, pszichológiai tekintélyek, amelyek esetében a gondolkodás nem az életet, hanem a választott tekintély által felkínált eszme, hit, erkölcs, vagy szabály követésébe fog bele. Ez az igazodás ugyanis azért jöhet szóba, mert az egyén gondolkodása már annyira korlátolt, annyira tompa, hogy saját magát nem érzi elég erősnek a saját tapasztalatainak, benyomásainak magyarázásához, amiért is külső tekintélyeket kezd el keresni. Egy "generál" élet követése hasonlókélppen kihagyja a gondolkodást, mivel külső minta szerint igyekszik az ember alakítani az életét, azaz továbbra sem a saját gondolkodása fogja játszani a főszerepet, hanem eszmék, hitek és szabályok. Továbbra sem a saját megértése fog előtérbe kerülni. Én a gondolkodás felébredéséről beszélek, és nem a gondolkodás kihagyásáról.