A mi drnénink álláspontja: 1 éves korig nem kell piszkálni, bántani, huzogatni, semmi teendő vele. Akkor ő megnézi, egy mozdulattal (nem durva, de határozott) eligazítja. Utána vmi kék kencével kenegetni kell, amíg pelusos (nem ugrik be a neve, de nem az elhangzottak közül való), abba van gyull. csökkentő, vazelin, meg nem tudom mik...
Gondolom az átlagos nagy problémáktól mentes kukikra vonatkozik.
A nagy zűrösebb volt, neki 2 részletben oldotta meg, meg 1X-re nagyon drasztikus lett volna.
A kicsinél 8 hónaposan mondta, hogy úgy látja szépen feljön és nem lesz vele baj (mire odanéztem, túl volt rajta) aztán kiderült, hogy csak 80 %os a siker, mondta a többit befejezhetem én. (persze nem mertem) Azt 1 évesen intézte. Ő egyáltalán nem sírt a "beavatkozás" alatt.
Pisilésnél sírás volt mind a kettő esetén, de ennek az az oka, hogy pisi csípi a "megsértett" bőrt. Vissza is tartották, ezért én beültettem egy kád langyos vízbe minden pisilésnél (kb 1,5 napig) őket. Nekünk bejött, 3 nap múlva kutya bajuk, nem volt szisszenés sem pisinél.
Persze az enyémek nem igazán problémás gyerekek voltak, és a drnénink ügyes, és csöppet sem durva.
A védőnönk szerint (más körzethez tartotunk) az 1 éves kor a legalkalmasabb, az itteni doki 3 évesen csinálja ugyanezt, mondván, hogy akkor, ha nem pelusba pisil, hátra lehet húzni a bőrt, így nem csípi a vizelet. (persze a gyerek nem engedi, hogy az éppen fájó kukijához hozzáérjenek)
Unokatesómék dokija meg egyáltalán nem foglalkozik vele, meg se nézi, az ő kisfiának begyulladt emiatt.
Gondolom, ha vki elég bátor, az átlagos kukit eléntézheti egyedül is a gyereknek, mi a drnénire bíztuk