Brehmből idézet:

Ez a valóságos földalatti tücsök a rokonai között a legerőteljesebb és legnagyobb. Alakjával, de mozgásával is a vakondot utánozza, s ezért is, ha még oly ügyetlennek látszik is, mégis biztosan jár-kel, annál is inkább, mert hátrafelé is ügyesen mozog. A lótetű a nedvesebb talajt kedveli. Ezért van az, hogy szárazság idején folyók iszapos partvidékeit keresi fel. Nappal sajátmagavájta kacskaringós járatokban tartózkodik, melyek a föld színéhez olyan közel vannak, hogy kívülről kígyózó vonalakban tűnnek fel. De vannak esetek, amikor alagútjaik mélyebbre vezetnek a föld alá, s ilyenkor az állatot is nehezebb megtalálni.

A lótetű úgyszólván mindenevő. Szemétdombok közelében és trágya között igen gyakori és itt nagy mennyiségben is előfordulhat, azonban erősen pusztítja a föld alatt élő rovarlárvákat, egyúttal azonban finomabb növényi gyökereket, átmegy a melegházakba, s itt a zsenge növényekre veti rá magát. Amellett ritkán láthatjuk, mert az ő munkája éjjel kezdődik meg. Ilyenkor repül is. Rendkívül óvatos és a földből kiásva magát, ismét ösztönszerűen és gyorsan tűnik el a föld alatt, akárcsak a vakondok. Éjjel, vagy esténként megjelenik a lámpafénynél is. A vízbe hullva ügyesen úszik ki a partra. A hímek, amíg még világosság van, halkan, cirpelő hangot hallatnak,

A terhes nőstény úgy gondoskodik ivadékáról, hogy szárazabb talajban fészeküreget, kamrát épít. Ennek van egy lefelé vezető folyosója, hogy a kamrában meg ne rekedjen a víz. A kamra falát nyálával megkeményíti, kitapasztja. Fölötte meglapítja a talajt, s itt a növényeket is eltakarítja. A kamrába 130–400 petét rak, s azokat egy darabig maga őrzi. A hosszúkás petékből 2–3 hét mulva kelnek ki a hangyanagyságú lárvák, melyek elég falánkok, s többszörös vedlés közben érik el rendes nagyságukat.

Tehát lehet próbálkozni a járatok végén megkeresni a fészkét. Slaggal kimosni a járatból. vagy nedves,  deszkával fedett földrésszel csapdázni, alámegy nappalra, ott meg lehet találni. Esetleg aki használ ilyet mérgezett csalétkeket kihelyezni.