Most, hogy Atom-anti is bővebben kifejtette véleményét, sok helyen egyetértek vele. A St. Anger-t egyszer bírtam végighallgatni, s azóta sem vagyok rá képes. Egyébként a Reload-al is így vagyok, a Load még elviselhető. Most is csak azt tudom mondani, hogy kövezzetek meg, de részemről a Risk a mai napig az egyik leghallgatottab megadeth-album, pedig a RIP-nél kezdtem el hallgatni őket, s a Countdown-nál cövekeltem le "véglegesen" náluk. (Ha bejelentenének egy Risk 2-t, én komolyan örülnék) Én ezt úgy fogom fel, hogy minden ember életében vannak gyengébb pillanatok, s ez egy zenekarnál is ugyanolyan természetes. Nem hiszem, hogy a megadeth attól lenne király, hogy csak zúzós számokat nyom. S azért arról se feledkezzünk meg, hogy nem kis bátorság kellett ahhoz, hogy Mustaine kiadjon egy ilyen anyagot (azt viszont egyenesen szemét húzásnak tartom, hogy utólag letagad mindent, s ráhárítja az akkori tagokra a felelősséget)
Nagyon tetszik az is, hogy egyszerűen nem lehet összehasonlítani az egyes albumokat, annyira különbözőek. Az sem baj, ha kiérződik belőle valami az aktuális divatból, hiszen az alapján is fel tudja idézni az ember az akkori történéseket, amikor évekkel, évtizedekkel később meghallgatja. Butaság csakis az alapstílust püfölni évtizedeken keresztül, hiszen a világ változik állandóan, s ha valami 1986-ban megfelelt, az törvényszerűen nem felelhet meg 2007-ben ugyanabban a formában (vagy akkor a világgal van a gond...) Ez a "vissza a kezdetekhez" (azaz a bevált és jól jövedelmező stílushoz) szerintem sem nyerő dolog.