"Ez is egy jópofán megfogalmazott semmitmondó állítás."

Azért annyira nem semmitmondó. Az a lényege, hogy gondolhatsz amit akarsz a világról, erőltetheted amit akarsz, és annyira amennyire akarod, úgysem tudod megváltoztatni annyira és olyanra amennyire akarod.
Azért ez nem semmitmondó állítás. Főleg hogy nem állítás hanem vélemény.

"Valami olyasmi, hogy a világ nem lehet másmilyen mint amilyen most. Vagy semmi nem lehet másképp, mint ahogy lett. Vagy minden úgy történik, ahogy az összes külső és belső tényezői meghatározzák."

Rátapintottál.

"A tanulság mindenképp meghatározó tud lenni, hogy mégegyszer ugyanolyan helyzetbe ne kerüljünk, mint amilyenbe vagyunk és nem akartuk."

Egyetértek. Valóban meghatározó.

"De mondom neked nem a honnan szemlélés a fontos, hanem az igazság felderítése, ami a tények és tapasztalatok figyelembevételét, azok közötti összefüggések és következmények felismerését jelenti."

Aranyos vagy hogy megmondod, mi nekem a fontos :)

"Az egészséges élethez kképest beteggé teszed."

Milyen az "egészséges élet"?

"A gondolkodáshoz képest tompaagyúvá."

Nem mondtam hogy ne gondolkodj. És erre sem először emlékeztetlek.
Én azt mondtam, NE CSAK gondolkodj.

"A szeretethez képest érzéketlenné."

A szeretet nem érzéketlen, és nem érzéki.
A szeretet szenvtelen. A szeretet nem közömbös.
Vigyázzunk a szavak értelmére...

"Van mit elrontani."

Mit tudsz elrontani, és mihez képest? :)

"Tág értelemben hibákat nem lehet elkövetni. "
"Tévedsz akkor, amikor azt hiszed eléred a buszt és nem éred el."

Jól mondod. Akkor tévedek. Az ELGONDOLÁSOMHOZ KÉPEST. Ennyi.

"Jónak ítéled hogy hibád ellenére másképp alakult, közben rosszabb lesz."

Minden csak az elgondolásodhoz, elvárásodhoz képest olyan, amilyen.
Ahogy már idéztem, "minden üres". Te magad is pont most mondtad: jónak ítéled". Mi töltjük fel elképzelésekkel, amelyek vagy hibásak, vagy a valóságot tükrözik. Alapjában véve viszont - ilyen értelemben - minden üres.

"Ki tudhatja azt, kinek éppen mit kell csinálnia, és mikor...? "

"Elsősorban, legfontosabbként és sürgösen megoldandó feladatjaként az embernek saját magának kell ezt tudnia."

Vagy nem kell tudnia. Látod, máris megszegted már a mondaton belül a "szabály"-t. :)
Miért kéne tudnia? Mi van ha a természet éppen úgy áll, hogy nem kell tudnia? Ezt a lehetőséget miért zárod ki? Miért nem bízol a természetben, a teremtésben?
Mert máris faragott képet gyártasz ezzel.. más világot akarsz, olyat, ami szerinted jó. :)

"Meg kell értenie ebben saját szerepét, vakságát, érzéketlenségét, figyelmetlenségét és tudatlanságát, akkor talán helyes irányban fogja keresni ezekre a választ."

Igen, magam is hasonlóan gondolom, de én tudom is, hogy ezzel a hozzállással, ezzel a gondokodással mi is történik: faragott képet gyártok.
Kettőnk között nincs nagy különbség csak akkora, hogy tudom, ilyenkor mit is teszek ezzel.