Ez tipikus szenvedélyes beírás, ami ugye eléggé elfogult. Az objektivitást nélkülözi, ami ugye figyelembe venné az albumok megjelenésének korát, körülményeit, akkori zenei divatot (!!!), amit viszont mind megvizsgálva mindig azt kapnánk, ha két album nem ugyanolyan, akkor már szar! A Megának nem tom, van-e két hasonló albuma, ami olyan, mint egy album két része, mint mondjuk számomra a Metallicától a Ride és a Master. Mindenesetre a Megát én a Rusttól nézem, mert az már egy olyan korban volt kiugró, mai napig klasszikusként emlegetett album, amikor már javában csúcson volt a stílus. A Countdown más miatt lett kiemelkedő, talán a letisztultság, az, hogy érezhetően megtalálták magukat. Viszont a Youth egy slágeres pop album már (a seattle-i kor közepén!!!!). A Cryptic újból egy elég erős album, amikor "halott volt a metal". A Risk nem Megadeth, mint ahogy mondjuk a Roots sem Sepultura. A Worldtől tekintsünk el, mert az egy olyan album, amit tekinthetnénk egy új zenekar első albumának is. Aztán System, ami Mustaine-album. Nagyszerű. Akkor jött ki, amikor már olyan zenekarok vannak a színen rég, akik ötvenmilliószor jobb technikával játszanak, és ezt hangsúlyozzák is. (Ezt úgy értem, hogy Mustaine nem ad ki magából mindent, amit tudna, de sokan igen.) Magyarul: a Systemmel minden Megadeth rajongónak elégedettnek kéne lennie a MAI KORBAN!!!!!!!! (Az újból nem hallottam sokat.) És ami a Metallicát illeti, a St. Anger távolról sem égő album. Azért, mert nem találni sok fogós dallamot rajta, úgymond értelmes refrént? Nem azt adják, amit várnak tőlük az emberek? Nekem sem tetszik az album, de hogy nem Metallica vagy égő vagy rossz, azt semmiképpen nem lehet mondani a mai világban. Inkább csak annyi van, hogy nagyon sok együttes beelőz, mert elkápráztatnak a tudásukkal, mert újak, mert fiatalok, modern gondolkodásúak. Példa: az új Iron Maiden szerintem szuper album. Miért? Mert nem hasonlítom a többihez, hanem a mai korhoz, a ma megjelenő több albumhoz, amik nélkülözik vagy az eredetiséget, vagy ha azt nem, akkor a zeneiséget. A Dream fórumon is azon nyavalyognak, hogy nem hasonlít a Kevin Moore érához a mostani. (De jó!!!) Persze én valószínűleg máshogy gondolkodó vagyok. Én a leginkább azt szeretem, ahogy valaki valamilyen, és ha gyökeresen nem változik meg, valószínűleg szeretni is fogom. Én tehát maradi vagyok, akit a sok új zenekar nem nagyon érint meg, hanem inkább inkább a régiek újdonságai. Én inkább hallgatok egy héten keresztül Dreamet, Testamentet, Slayert, Megadeth-et, mint újakat. Hát ennyit röviden.