"Az ember az adott pillanatban nem tud más lenni, mint amilyet a személyes tendenciáinak aktuális pontja, és az adott körülmények meghatároznak"

 

Ez is egy jópofán megfogalmazott semmitmondó állítás. Valami olyasmi, hogy a világ nem lehet másmilyen mint amilyen most. Vagy semmi nem lehet másképp, mint ahogy lett. Vagy minden úgy történik, ahogy az összes külső és belső tényezői meghatározzák.

Szóval a kérdés nem az, hogy sírjunk azon, hogy most ilyen vagy olyan helyzetbe kerültünk, hanem a kialakult helyzet megértése. Azaz annak megvilágítása, hogy lehetett volna másképp, jobban, ha másképp, jobban csináljuk. A tanulság mindenképp meghatározó tud lenni, hogy mégegyszer ugyanolyan helyzetbe ne kerüljünk, mint amilyenbe vagyunk és nem akartuk.

Ha a helyzeted megértéséhez téged annak kívülről való szemlélése jobban segít, ám legyen. De mondom neked nem a honnan szemlélés a fontos, hanem az igazság felderítése, ami a tények és tapasztalatok figyelembevételét, azok közötti összefüggések és következmények felismerését jelenti.

 

"MIHEZ képest elrontani? "

 

Az egészséges élethez kképest beteggé teszed.

A gondolkodáshoz képest tompaagyúvá.

A szeretethez képest érzéketlenné.

Van mit elrontani.

 

"Tág értelemben hibákat nem lehet elkövetni. "

 

Dehogynem, sőt nap mint nap. Tévedsz akkor, amikor azt hiszed eléred a buszt és nem éred el. Amikor azt hiszed meg tudod venni a könyvet, de elfogyott. Amikor azt hiszed barátnőd hűséges, de megcsal. Lehet hibákat elkövetni, és az ember tévedéseinek száma olyan sok, amennyire a környezet meg nem értését csak akadályozni tudja. Még nem tartunk a tévedés kiértékelésénél, hogy vajon jobb-e az, hogy másképp van, ez ugyanis további tévedéseket szül. Jónak ítéled hogy hibád ellenére másképp alakult, közben rosszabb lesz. Rossznak ítéled, hogy hibád ellenére másképp alakult, közben jobb lesz. Jónak vagy rossznak minősíteni a tévedést, további pontatlanságot és értetlenséget feltételezve csak további tévedéseket jelentenek.

 

"Ki tudhatja azt, kinek éppen mit kell csinálnia, és mikor...? "

 

Elsősorban, legfontosabbként és sürgösen megoldandó feladatjaként az embernek saját magának kell ezt tudnia. Meg kell értenie azokat a folyamatokat, amik saját környezetében a saját sorsát irányítják, meghatározzák és az élettől idegen tevékenységek végtelen végzésére befolyásolják. Meg kell értenie ebben saját szerepét, vakságát, érzéketlenségét, figyelmetlenségét és tudatlanságát, akkor talán helyes irányban fogja keresni ezekre a választ.