Szellemes, amit írsz, de talán nem ártana a Csoóri-írást alaposabb szövegelemzésnek kitenni.
Valahogy így:
"Akárhova lépünk, kő csikorog a lábunk alatt. Akárhova nézünk, korhadozik az ég fölöttünk, mint az üresen maradt istállók mennyezete. Meg szeretnénk határozni a helyzetünket, szélben és napsütésben, de nem tudjuk, mert a nyelv elmenekül előlünk"
Ezzel kezdődik. Micsoda teátrális felütés. Kár, hogy szemérmetlenül hazug. És nem csak a zavaros költői képek már-már tehetségtelen halmozása miatt, de tételesen is. Nem igaz ugyanis, hogy mindenütt "korhadozik az ég fölöttünk".
Azt meg, hogy mit jelent: "a nyelv elmenekül előlünk" - érettségi tételnek nem adnám fel, mert bukna az egész évfolyam. És ezt pont egy költő írja?
És aki aláírta a "levelet", vajon hogyan érti (és ért egyet) ezzel a mondattal?