"1. a szoboráthelyezés nem provokatívan lett kierőszakolva, hanem egy szuverén állam eldöntötte, hogy az országot szétverő, megszálló szovjet hatalom emlékművének kevésbé központi helyet keres, mint a belváros egyik legjelentősebb tere, mert annyira mégsem örülnek a szovjet örökségnek, hogy ilyen kiemelt helyen emlékezzenek rá."
Mint eddig csak kétszer írtam, erről már régen beszélő viszonyban voltak a nem-vadnacionalista észtekkel, pl. ezért is változott a szobor felirata pár éve.
Mint ahogy azt is írtam már, hogy orosz részről nem is magát a szoborpakolászást vitatják, hanem azt, ahogyan keresztülvitték (nem véletlenül sikerült balhé nélkül átpakolászni a lettországi halottakat, amiről szintén írtam).
"Nem, tényleg nem semmisítettek meg se minket, se az észteket a szovjet elvtársak, erre írtam, hogy köszönjük szépen, és hálásak vagyunk érte ...
... és nyalja ki a seggem minden szovjet szimpatizáns, beleértve az oroszországi szovjet szimpatizánsokat is. :)
Soha többé nem szeretnék látni magyar politikust orosz segget nyalni."
Szovjet elvtársakról az észt-orosz konfliktusban már elég régóta nincsen szó, arról a természetes folyamatról, hogy ha egy népcsoportot sérelem ér, akkor lesznek olyan tagjai, akik szeretnének a rendezésen túl vissza is vágni valakinek, aki kéznél van, ha per pillanat ők vannak helyzetben, viszont igen.
Mi is játszottuk ezt jó pár helyen a környező országokban, ahol mi kaptuk ugyanezt a különösen kellemes szerepet, hogy a Monarchia helyett is a helyi magyarokat cseszegették/cseszegetik és bármilyen magyar reakcióban a magyar medve revansista megmozdulásait ill. magyarsegg-nyalást látják az erre különösen alkalmas emberek.
schgy