Kedves Gavriel! 1. Az USA kiütése... szerintem sem lesz rövid távon kiütés... most elsődlegesen az Kína alapvető célja, hogy egyáltalán megteremtse a saját befolyását. (Az esetleges kiütési kísérlet csak ez után következhet) - azt gondolom, hogy a XXI. sz-t alapvetően ez - jelesül Kína térnyerési kísérletei és az evvel szembeni USA ellenlépések foglyák meghatározni. 2. "Általában a fundamentalizmus a társadalmi mozgásokra adott nem feltétlenül vallásos válasz". - evvel tökéletesen egyetértünk. 3. Avval viszont nem egészen, hogy Irán, a Hezbollah, vagy éppen a Hamasz ne lenne nemzeti. Ezek a szervezetek egyben nemzetiek és iszalmisták. (sőt... az iráni rezsim manapság már sokkal inkább épít az iráni nacionalizmusra, mintsem a vallási izére... végső soron az "igazi" nem nemzeti jellegű iszlamista csoport manapság az al-keida és ennek egyéb néven futó brandjei. (anno volt egy ilyen időszaka az Ikhwannak is a 60-as 70-es években, de mára a helyi szervezetek olyan különbségeket mutatnak, hogy gyak nem kompatibilisak egymással - és átalakultak nemzeti mozgalmakká). 4. No megjegyzem az iszlamizmus (persze attól függ mit értünk alatta) - saját maga is rendelkezik modernista vonulattal. (sőt ugye maga a szalafiya, mint az első modern iszlamista irányzat - /a vahabikat még premodernnek tartom/ - kifejezetetten a modernizáció és Európához való felzárkózás jelszavával lépett színre (persze az is igaz, hogy ez nagyon nem ugyanaz a szalafiya, mint amire manapság szokás mondani, hogy szalafi.) 5. Hozzáteszem az alapokhoz való visszafordulásban semmivel sem különbözik a reformációtól. Maga a "re-formatio" is a "helyreállítást jelenti. Meg ugye... ilyen munkák jelezték a kort, hogy "restitutio chistianismi", (a kereszténység visszaállítása) meg hasonlók. (Nomeg ugye nem kell túl sok fantázia, hogy Kálvin barátunk Genfjéről és másik szakállas morcos öregember Iránja jusson eszünkbe) 6. Hozzáteszem nyilvánvalóan mást értesz iszlamizmuson, mint én (te szűkebb értelemben beszélsz róla). Mindazonáltal azért szeretnélek emlékeztetni arra, hogy míg a Izraellel végső soron egy kifejezetten iszlamista politikus (Szadat az Ikhwan tagja volt) kötött békét. - ami a nacionalista Nasszer idejében elképzelhetetlen lett volna. Azt gondolom, hogy maga az iszlamizmus, "ha általánosságban a modernizációra(és annak válságára) adott muszlim vallásos tartalmat is hordozó ideológiák összeségét értjük rajta, legalább annyira sokrétű (a toleranciához, modernizációhoz, szekularizációhoz, demokráciához való viszonyában), mint anno a reformáció volt. 7. Én alapvetően vitatkozom avval, hogy Irán tevékenységét illetően önjáró lenne. Én azt gondolom, hogy alapvetően teljesen azokat a külpolitikai ambíciókat követi, amelyeket a sah rendszere követett. (illetve annyiban módosul, hogy nyilvánvalóan a gyengébb ellenállás irányába összpontosít... így pl. az öböl- középső és déli része feletti befolyást most nem annyira szorgalmazza, inkább a shita félhold kialakítására törekszik.) - sőt, ezt is csak most teszi, amikor lehetősége van rá, mivel saját ambícióit sikerült egy (illetve két) terjeszkedő nagyhatalom érdekeivel egyeztetni, és ezek proxijaiként működik. (ezt megelőzően a khomeini féle irán külpol téren kifejezetten visszahúzódó volt - és leginkább védekező pozíciót vett fel.). Magyarul azt gondolom, hogy az egyes országok politikai ideológiájának nem feltétlenül van köze "veszélyességükhöz. (Irán akkor is veszélyt jelentene az amerikai érdekekre, ha történetesen egy "világi sah", vagy éppen egy demokrata elnök vezetné az országot... viszont a kínai befolyást választanák, és érvényesítenék hatalmi ambícióikat. Evvel szemben a legfundibb rendszerben működő állam sem jelent veszélyt, ha az USA orientációt választja, és hatlami ambcióit ennek megfelelően érvényesíti. (asszem mindketten tudjuk, melyik államot lehetne példaként hozni a térségből). Egyébként ,ha a kommunizmust hozod példaként... amíg a kommunizmus Oroszországban hatalmora nem került, addig "világforradalom, meg ilyenek votlak a jelszavak... aztán ez a kommunista hatalom konszolidációja után egészen hihetetlen gyorsasággal konvertálódott át a cári hatalmi politika "szovjetizálásába".