:-)))
Mellesleg felvetődött egy kérdés bennem a főzés kapcsán.
Comad kolléga már említett egy aranyszabályt, mely szerint a bogrács kétméteres körzetébe senki sem teheti a lábát. Ezt is nehéz volt betartatni, jöttek a jótanácsok mindenféle fűszerezésről. Ezt valahol megértem, belső-somogy nem egy halas környék, itt a szőlőhegyi bulikon az a "jó" halászlé, ami sűrű, fűszeres és nyomokban sem emlékeztet az igazira. Viszont azt hittem, nem csak számomra természetes, hogy a bográcshoz csak az nyúl, aki főzte az ételt, mások csak az ő engedélyével nyúlnak bele.
Így el lehet kerülni, hogy keresgélés közben összetörjék a halszeleteket, egy masszát csináljanak a halászléből. Sajnos a hétvégi közönség ezt nem tartotta tiszteletben, ráadásul a későn jövők feldobták egy üsttartó gyűrűre a bográcsot és alágyújtottak, csak az érkezésem mentette meg az azonnali leégéstől(meg a bográcsomat attól, hogy leverjék a zománcot)
Olvastam gyermekkoromban egy könyvet a pusztai életről, abban volt, milyen szigorú etikettje volt a bográcsos étkezésnek. Ezt (is) elfeledtük mára... :-(