Az a baj velünk Alba szurkolókkal, hogy mi még egy győztes meccs után is egymást baszogatjuk. Nem hiszem, hogy van még egy ilyen szurkertábor kis hazánkban. Ahelyett, hogy örülnél, hogy olyan szurkolóink vannak, mint pl Bird, aki nem csak szereti, de érti is ezt a sportot, a legelső adandó alkalommal belekötsz, mert egyszer (ismétlen egyszer) egy teljesen tét nélküli Nyíregy elleni meccs első 15 percét nem a B középben töltötte, hanem néhány emberkével együtt, kosárlabdáról beszélgetve együtt sörözött.

Az ok, hogy az én hsz-eim után, még 3 év múlva is azt fogod hangoztatni, hogy én Londonból kritizáltam 2006 őszétől 2007 márciusáig... de azért nem kéne ezt a piszkálódást másoknál is alkalmazni.

Jó lenne mostmár pontot tenni a történet végére, és nem állandóan múltbeli dolgokat felhánytorgatni. Bár az tény, hogy a múlt (főleg az Alba múltja) szebb, mint a jelen. De had legyen az embernek akkor is véleménye, ha nem a helyszínen nézte meg a meccset, hanem csak felvételről, vagy akkor is, ha még a felvételt sem látta, csak a statisztikát.

Komolyan mondom, néha annyira irigylem más csapatok szurkolótáborát. És nem azért mert 200-an vannak mindnehol idegenben, meg otthon félelmetes hangulatot teremtenek. Hanem azért, mert egymást megbecsülik még akkor is, ha más a világnézetük. Mert egy dolog közös bennük. a csapat iránti szeretet. És a szeretet nem azt jelenti, hogy agyba-főbe dícsérni a csapatot alkotó játékosokat minden esetben. Néha rászolgálnak a játékosok a szurkolók kritikájára is, úgy gondolom.