"Ha neked is volt hasonlód, értheted...De mindig magadhoz viszonyítasz, magadból indulsz ki"

 

Ha nem akarod megérteni a másikat, akkor igaz ez az állítás. Csakhogy nem vagyunk egyformák, nem vagyunk hasonlók, és mindannyiunk sorsa, felfogása és életvitele más és más. Ha a megéértés képtelen lenne a nem hasonló dolgok felfogására, képtelen lennénk megérteni másokat, csak az azonos típusú embereket.

 

A megértés azonban annál több, hogy csupán a hasonlóságokból induljon ki. A hasonlóságok körülbelül a tudás alapjait teszik ki, mivel a tudás a hasonlóságokon, a tudomány pedig az ismételhető és ugyanúgy létrehozható körülményeken alapszik. A tudás és a tudomány mindig fennakad, ha a leszabályozott, megszokott "ismert" körülménytől és feltételektől mégis eltérő körülménnyel vagy feltétellel találkozik, ilyenkor ujabb törvényszerűség felkutatására szorul. Azonban az értelem, és a megértés ennél többre képes. A megértés felfogja a hasonló ÉS a különböző, az azonos ÉS az eltérő, a rendszerezhető ÉS a szeszélyes, a rendet ÉS a káoszt alkotó, az összefüggő ÉS az összefüggéstelen dolgokat is. A tapasztalatok, ha  elégségesek ahhoz, hogy a történetekben és viszonyulásokban levő hasonlóságokat és különbözőségeket felfogjuk, akkor meg van a lehetőség a megértésre. Ha csak a hasonlóságokra alapozol és csak saját magadból indulsz ki, akkor nincs.

 

"Mi értelme hamisítani? Ki "csapódik be" vele?"

 

Az egyéni, állami vagy üzleti érdekek igényt támasztanak a hamisításokra. Ilyenkor az üzletfelek és a partnerek, a szabályalkotók és az ellenőrök, a gyártók és a fogyasztók megtévesztése feladattá válik. Ők lesznek a becsapottak. Nem hárítható el a felelősség a megtévesztőkről azért, mert a tudatlanok megtévednek azzal a gondolattal, hogy a maga bajuk. Nem. A felelősség a megtévesztőkön van, akik tudják, hogy a megtévesztettek nem tehetnek másképp, mert nem ismerik a helyes választás és döntés feltételeit. Amely feltételeket elhallgatnak, elfedeznek, ellepleznek, nem hagynak kiderülni a megtévesztés kedvéért.

 

"Pontosabban, aki csak magával foglalkozik. Az nem is fogja megérteni."

Nem. Aki másokkal foglalkozik, de csak saját magából indul ki, az sem.

 

"A munka az munka és kész"

 

Hogy volna mindegy. Különbség van szakmunka, robot, alkalmi és értelmiségi munka, éhbérért vagy bőséges fizetésért, a munka értelméért végzett vagy kényszermunka között, nem vehetjük egy kalap alá az egészet csak annak igazolására, hogy egyénileg, sajátkezűleg végzi el mindegyiket az ember.

 

" Megint te akarod megmondani, hogy ki milyen legyen, ki milyen lehet. "

 

Összetévesztesz valakivel. Amiről beszéltem, hogy a környezet tekintélyei, szabályai, erkölcsi és vallásos hagyományai megkövetelik az alkalmazkodást, és ha az ember gondolkodás nélkül átveszi ezeket a normákat, stílusokat, értékeket és elveket, akkor a környezet elvárásaihoz igazodás alatt a környezet teremti meg az egyént, a maga felfogásával és életvezetési elveivel. Nem én. Ez a folyamat nem rajtam múlik, hanem az egyén alkalmazkodásán és igazodásán.

 

"Amit mondtam, abban az a lehetőség is belefér, hogy benne legyen a váltás"

 

Azt mondtad, senki nem lehet más, mint ami lett. Tehát én azt mondtam, hogy dehogynem lehetett volna. Pont az bizonyítja mindenkinek a maga számára, hogy nem az lett, mint amivel elégedett lenne, ha életét sikertelennek, kudarcosnak, vagy boldogtalannak éli meg. Ez nem törvényszerű, mert ha az ember időben megért dolgokat, akkor elkerülheti hogy számára elégedetlen, szerencsétlen és boldogtalan életet vigyen végbe, valósítson meg. A váltás lehetőségéről nem beszélhettünk, mivel az a jövőre céloz, te pedig a jelenben megvalósult állapotról beszéltél. Az elért állapot, az "olyan lett amilyen" szigorúan determináltnak hangzó eredményével szemben vetem fel a lehetett volna másképp lehetőségét, tehát a tévedés lehetőségét, a rossz választás, a szerencsétlen és ügyetlen megoldások felismerését, minden olyan folyamatot, ami azt eredményezte. hogy az ember nem olyan lett, mint amilyen lehetett volna.

És én ebből nem hagytam ki azoknak a természetnek sem a félresikerült voltát, amivel kiegészítetted a látszatot, tehát amelyek (még) a mélyben vannak, szunnyadó tudás, képességek, tehetség formájában.
Ugyanis ezek szunnyadása, mélyben maradása éppen azoknak a korlátozásoknak az eredménye, amely a környezethez való alkalmazkodás közben nem az ember saját képességeinek a megértésére, hanem a környezet szigorú elvárásaira, feltételeire alapoz. NEM marad a mélyben, sem szunnyadó állapotban, HA az ember saját képességeinek megértése mellett FELÉBREDTEK volna időben ezek a dolgok.

 

"Na végre kicsit rövidebbek lettünk, mint 4 oldal "

 

Mert kihagytad a 1226 (http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=66974092&t=9158723) hozzászólásomat.