"Sajnálatos, hogy a "mindenre való nyitottság" nálad azonos a "mindenre való figyelés"-sel, "a mindennel való foglalkozással"."

Nem azonos. A mindenre nyitottságnál arról beszéltem, hogy nyitott vagy jóra és gonoszra egyaránt. A jelenre való figyelés azonban segíthet annak megértésében, hogy aktuálisan mit tekintsél jónak vagy gonosznak, ha másra figyelsz, akkor ennek megkülönböztetésébe tévedés kerül.

 

A nyitottság szintje pedig az elzárkózás sziontjétől függ. Ha korlátozod a gondolataidat és érzelmeidet a jelen átélése ellenében, akkor hiába beszélsz nyitottságról, amikor fogollyá teszed gondolataidat és érzelmeidet a múlt emlékeinek, eszmerendszereknek, hitvallásoknak, különböző értékelési kategóriáknak, viselkedési szabályoknak. Nem lehet nyitottságról beszélni ott, ahol alkalmazkodás és igazodás van, ahol a gondolkodást és érzelmeket  elfogadott minták, normák, elvek szabályozzák le. Milyen nyitottsági szintről lehet szó? Hogy alkalmazkodásodban "megnyitod" magad ilyen hitvallások és eszmerendszerek előtt, amiket tekintélyek meghirdetnek, és követni kezded azokat? Bizony van értelme megkülönböztetésről beszélni, mivel ha nem teszel különbséget igaz és hamis között, akkor a tévedés hálójába kerülsz. Aki pedig nyitott a tévedésekre, szolgája lesz a tévedésnek.

 

"azt mondtad, mindent el lehet mesélni, és meg lehet érteni.."

 

Igen, amit átélt az ember, különösen. Azonban a képzelet képes segíteni az át nem élt dolgok megértésében is, ez különbözteti meg az értelmest az ostobától.

 

"Többször is mondtam, hogy az elképzelés lehet azonos a valósággal is. De attól még elképzelés, és nem feltétlen tény."

Ha azonos, akkor tényről beszél. Csak megfordítottad a folyamatot, mivel a tények határozzák meg elsősorban azokat a képeket, amelyek a valósággal megegyező elképzeléseket hoznak létre. Ha elképzeled, hogy leugrasz a sarki közértbe, akkor azt a tegnapi közértlátogatás alapján valósnak hiheted, amit a gyors leugrás után be is igazolnak előtted a tények. Ma is ott volt a közért, ahol tegnap, az elképzelésed megegyezett a valósággal. Ha a közértet közben lebontották, akkor elképzelésed téves volt, és igazításra szorul, azaz két hét sem kellett ahhoz, hogy elképzelésed ne egyezzen meg a valósággal.

 

"Az elme az emléket nem hamisítja meg"

 

Dehogynem tudja meghamisítani. Pont ez a "rosszul emlékeztem".

 

"definiáld a szeretetet "

 

A szeretet két ember közös tevékenységének, együttlétének, összetartozásának összekötő ereje, tehát érzelem. Ha a két fél között nincs szeretet, akkor az együttműködés, a közös tevékenység pusztán elvi alapokon jöhet létre, szerződéses formában, szervezeti konstrukcióban.

A szeretet alapja a másik megértése. Megértés nélkül tévedések és félreértések születnek, amely következtében azonnal konfliktusok és villongások alakulnak ki, amely meghidegíti a szeretetet.

 

"annak az élményét sosem fogja neked senki ÚGY elmondani, hogy ugyanazt a megértést és élményt jelentse, mint mikor te is eszel, és átélsz VALAMIT"

 

Dehogynem. Értelmes embernek sokszor egy szó, egy mozdulat, vagy egy jelzés elegendő ahhoz, hogy az élményt ugyanúgy értse meg mint az a valaki, aki éppen elmeséli az eseményt.  A művészek híresek például egy élmény ugyanolyan továbbításában, kivéve azok felé, akik nem értik meg művészetüket.

 

"Ha ez tényleg így van, meg is értenénk egymást."

 

És miért nincs így? Mert az odafigyelés és megismerés helyett az ember a tapasztalatait saját elveivel, normáival, értékeivel, szabályiaval és összefüggéseivel egészíti ki, ezért tévesen magyarázza meg. A megértést egyellőre elég, ha az ember cselekedeteinek, érzéseinek felfogására sikeresen oldjuk meg, aztán majd jöhet a kő, fa létének átélését megértő módszerek. Ha azt nem hajlandó valaki megérteni, amit egy hozzá hasonló ember cselekszik, akkor hogyan akarja megérteni azt, ami egyáltalán hozzá nem hasonlítva létezik?

 

"Segíthet, hogy te is átélhess valami hasonlót magadból.
DE NEM LEHET UGYANAZ"

 

De lehet UGYANOLYAN. Nincs szükség egy átélés ugyanolyan megvalósítására ahhoz, hogy te ugyanabban az időpontban és ugyanott éld át azt az élményt.

 

"a legtöbbször nem ez jut eszünkbe, hanem az irigység."

"de az élet nem csupán félelemből áll."
Hagytam 1%-ot :)"

Tudod már akinek. Ugyanaz a hibás általánosítás, mint a félelem esetében, hogy azt tételezd fel az emberről, hogy csak 1%-ban érez a félelemtől eltérően más érzelmet. Neked nagyon rossz lehet, mivel te biztos azok közé tertozol, akikre azt mondod általánosan, hogy irigyek meg 99 százalékban gyávák. Csak ne általánosíts ebből másokra, mert megtéveszted önmagad.