"Szó szerint valóban nem használtad, de tartalmilag arról beszéltél."

Sajnálatos, hogy a "mindenre való nyitottság" nálad azonos a "mindenre való figyelés"-sel, "a mindennel való foglalkozással".

"Nyitott lehet az ember bármire, tehát jóra és gonoszra egyaránt. Valóban ezt szeretted volna megfogalmazni?

Nem ezt. Azon a "szinten", amiről beszélek, ilyen megkülönböztetésnek nincs is értelme.

"meg tudod érteni valakinek a halál-élményét??"
"Ha elmeséli pontosan igen."

Nem a "halálközeli élményről" van szó! KONKRÉTAN születésről és halálról. Nem véletlen hoztam ezt a két szélsőséget.

"Elég, ha az élő embereket érted meg, és nem azonnal az elmesélhetetlen dolgok megértésére vágyol."

Á. Pedig azt mondtad, mindent el lehet mesélni, és meg lehet érteni.. akkor?

"Elfelejtetted figyelembe venni, hogy az elképzelésed lehet a valóságtól eltérő és a valósággal megegyező."

Többször is mondtam, hogy az elképzelés lehet azonos a valósággal is. De attól még elképzelés, és nem feltétlen tény.

"A valóságról alkotott helyes elképzelés pont az átélések folyamatában keletkeznek és akkor még egyeznek a valósággal."

Két hét múlva meg már nem? :)

"Ezért olyan fontos a tapasztalat, mert az elme az emlékké vált átélést gyorsan meghamisítja, és átértékeli , hogy passzoljon elfogadott eszmerendszerébe vagy értékrendjének pozitív vagy negatív minősítései közé."

Nem igaz. Az elme az emléket nem hamisítja meg. Az emlékek közötti összefüggéseket, elképzeléseket "változtatja meg". Ha azt élted át, hogy néztél egy piros papírlapot, másnap már nem zöldre emlékszel. Remélem.. :)

"Szeretet nélkül igaz az az álláspont, hogy "elfogadod, hogy örül", de mégsem érzel vele együtt."

Ehhez a mondatodhoz definiáld a szeretetet a te megfogalmazásod szerint. De úgy, hogy a fenti mondatod értelme mindenkinek világos legyen.

"Nem kell ahhoz neked pudingot ugyanúgy enned, hogy felfogjad a barátodnak mekkora ÉLMÉNYT jelent egy pudingevés."

Nem azt mondtam, hogy ugyanúgy kell enned. :)
Én csak azt mondtam, hogy annak az élményét sosem fogja neked senki ÚGY elmondani, hogy ugyanazt a megértést és élményt jelentse, mint mikor te is eszel, és átélsz VALAMIT.

"Nos ezeknél az érzelem nem spekuláció kérdése, hanem a környezetre való figyelés, a környezet hatásainak mély átéléséből származik."

Ha ez tényleg így van, meg is értenénk egymást. Egy fát is megértenél. Nem a létezésének a tényét, hanem a fa EGÉSZ lét-ét.

"Az ember feldolgozott tapasztalatait, élményeit, ne vedd semmibe azt gondolván, hogy a másik élményeinek és tapasztalatainak megértésében úgysem segíthet."

Félremagyarázod. Segíthet, hogy te is átélhess valami hasonlót magadból.
DE NEM LEHET UGYANAZ.

"Kifelejtetted azokat a vágyakat, amelyek pont arról szólnak, hogy "de jó lenne, ha ez velem történne meg" kezdetű gondolattal jellemezhetőek és nem a "jaj, nehogy velem is ilyen történjen" gondolattal."

Menj csak végig a városon. Elnézve a hajléktalanokat, időseket, kéregetőket, stb., hányszor jut eszedbe hogy "de jó lenne ha velem történne meg?"
Egyébként abban ellenkező esetben, amit te mondasz, a legtöbbször nem ez jut eszünkbe, hanem az irigység.
A lényeg mindkét esetben ugyanaz. A "nem a saját lét-ünkkel foglalkozunk, hanem más, általunk felételezett sorsával..": dupla bukás..

"de az élet nem csupán félelemből áll."

Hagytam 1%-ot :)
Egyébként sem a világról/életről, hanem a mi hozzáállásunkról beszéltem..

"A megértés nélküli élettel az ember magát kötelezi olyan cselekvésre, ami másoknak szenvedést, bánatot, korlátozásokat és halált jelent."

Skatulya, prekoncepció. :)

"De az ő valóban átélt dolgait sosem fogja pótolni semmilyen értelem, semmilyen megértés."
"Ez a pesszimista hozzáállás hasonló a sötétben ülő ember jajgatásához, aki azt kiabálja: úgyse fogom sohasem megérteni mint jelent napfényben élni!"

Nem azt mondtam, hogy ne csináld. :)

"Pedig csak ki kellene mennie az ajtón. És TELJESEN megértené mit jelent napfényben élni."

Persze. Megértené, milyen napfényben (vagy valamiben) élnie - magának. A másik sorsáról pedig gyárthat elméleteket.. ami vagy igaz, vagy nem.

"Ha azonban a megértést az átélés pótlékaként képzeled el, akkor valóban soha nem fogsz semmit megérteni."

Jó. Elmagyaráznád, megértenéd, hogy mit érzek akkor, mikor csinálok egy jól működő rutint egy programban? Majd hasonlítom valamihez, ha akarod.. De aztán úgy értsd meg, hogy NE PÓTLÉK legyen, hanem teljes megértés, azonos azzal a megértéssel, amit magam felé érzek, mikor ÁTÉLEM az ÉRZÉST.
Nagyon fontos, hogy AZONOS MEGÉRTÉS LEGYEN! - mert azt mondod, ez lehetséges..

"..az események megértéséhez megismerésre, tapasztalásra van szükség és nem találgatásokra."

EZT MONDOM ÉN IS. Akkor miből/kiből is indulsz ki? :)

"A találgatások nem pótolhatják a megismerést, a spekuláció sem a megértést. Nem egy "halom dolog összegyűjtéséről" van szó, hanem annak a dolgonak a megismeréséről, amelyet éppen meg akarsz érteni."

Amit csak tapasztalat útján kaphatsz meg. A saját tapasztalatodból indulsz ki, nemde?

"Az lehet hogy csak néhány ismeret, és máris egyenesben vagy."

DE AZ MAGADBÓL INDUL KI... a te életedből.

"Ha pedig a nyelvi kifejezés elégtelen, még segít a képi, vagy az egyéb jellegű tapasztalatokra val hivatkozás."

Ó. Miért lenne elégtelen a nyelvi kifejezés? Azt mondtad, mindenre van olyan kifejezés, ami a teljes megértést adja... :)
És ne keverd össze a dolgokat: a szimbólumok már egyéni tapasztalatokra alapoznak!

"Pont ennek a módszernek a tévedéséről beszélek. Nem a saját tapasztalatod alapján, hanem az attól való eltérés meglátásából tudod megérteni a másik tapasztalatát, mivel mindenkinek más és más az élete."

Éppen ezért sosem fogja senki megérteni senki egy másik ember életét teljesen.

"Ha valaki szereti a szilvát, amit te kifejezetten utálsz, meg tudod érteni, ha ezzel szemben valami egyéb gyümölcsöt szeretsz."

Még mindig nem ment át a lényeg. Ha ebben az esetben te is szeretsz valamilyen ételt, és tudod, mit érzel olyankor, mikor eszed, mondhatod, hogy valószínűleg hasonlót élsz át akkor, amit ő másmikor. De ettől a következetéstől a két élmény nem biztos hogy azonos lesz. Még az is lehet hogy tényleg igen közel állhat egymáshoz a két élmény. EDDIG a szintig, EZ megérthető. De ezt a "megértés" nem biztos hogy pontosan azt az élémény fogja tükrözni, amit a másik él át.
Én csak azt mondom, hogy ezek olyan "apróságok", amikben ha "biztosak vagyunk", máris veszítünk a tudatosságunkból (nyitottságból). És ilyen "apróságokkal" van "teli" a napunk.

"állításod szerint semmit sem vagy képes megérteni, csak akkor, ha te fogod a kémcsövet."

Megérteni megérthetek bármit. A kérdés, hogy ezzel szemben mi a valóság, és hogyan élem meg. A kémcsöves példa sem ment át valamiért..

"vannak közös tennivalók."

Az milyen? Szerintem én IS csinálok valamit, meg te IS csinálsz valamit. Épülhet egymásra a két valami, de nem közösen csináljuk ugyanazt, hanem egy olyan dologért csinálunk valamiket, amihez kell mindkettő.
Magyarul: egyéni tennivalók vannak. Mikor egy telefont gyártunk, valójában te mondjuk a fröccsöntő gépet kezeled, én meg mondjuk csavarhúzok.. Ezek egyéni tennivalók.
Közös CÉL érdekében vannak EGYÉNI tennivalók. Egyébként ez is tévkép: "közös cél" mint olyan nincs. Olyan cél van, ami pl. "mindenkinek" "jó" (egyénileg).

"Szerencsére az emberiség előrehaladását pont az segíti, amit közösen határoz el, és tesz meg."

Ha olyan cél érdekében teszek dolgokat, ami másnak jó, és biztosra veszem hogy neki jó lesz, akkor az én az egóm elégedettségét érem el vele, tehát a célom nekem az lesz, hogy az egóm elégedett legyen.
Ez pedig nem "közös cél", hanem ismét egyéni célokról beszélhetünk.

"A tudatosság többnyire egy fejbeli uralom, amelyben a cselekvés minden részlete a fej számításai alapján történik meg."

Nem. A tudatosság NEM ELŐRE KISZÁMÍTOTTSÁGOT JELENT!
Félreértetted.

"A megértés azonban nem a fejből indul ki, eszméiből, terveiből, normatíváiból és követelményeiből, hanem az átélés tapasztalásából"

Ezt mondom én is :)

"ami tehát spontán és ösztönös, ha nem korlátozza ez a fajta tudatosság."

Hát az, amit te félreértettél, és azt hiszed, AZT értem tudatosság alatt, na, az tényleg korlátozná. Szerencsére nem arról beszéltem.

"Ha azonban megérti az ember a gondolkodás és az érzelem korlátozásának pont a különféle technikákhoz, módszerekhez, eszmerendszerekhez, hitrendszerekhez, szabályokhoz való alkalmazkodásának jelentőségét, akkkor szembe tud fordulni saját korlátaival, azok megteremtő folyamataival és az összeütközés felvállalása következményeképp éberré teszi a gondolkodást, és érzékennyé az egyént."

Ha jól értem, te is azt mondod, hogy a sémáinkon felül kell emelkednünk.

"Nem lehetsz más mint aki vagy."
"Dehogynem. Különösen azért, mert már más vagy, mint aminek lennie kellene."

Máris meg akarod változtatni azt, ami vagy. :)
A "lennie kellene" kifejezéssel :)

"Ezek az elvek, értékek és minták nem az egyén megértésére alapoznak, hanem társadalmi elképzelések, vallási követelmények, gazdasági szabályok érvényesítésére, amely lényegénél fogva összeütközést teremt az egyén és a környezete között."

A társadalmi szabályok egyéni érdekekhez fűződnek. Keretekbe akarnak szorítani, hogy valakik haszonhoz jussanak.

"Ha.. az egyén ... alkalmazkodik, igazodik, azaz a körmyezet megformálja belőle azt az embert, akit felhasználni szeretne."

Egyetértünk.

"Tehát már más az ember, mint aminek lennie kellene, hogyne lehetne méginkább más, mint amilyen éppen most?"

Nem. Az ember mindig éppen olyan, amilyennek az adott feltételek között éppen "lennie kell". A kérdés az, hogy felismeri-e, milyen, és miért.

"Tennél valamit azügyben, hogy egy virág még virágabb legyen?"

Mivel a törekvés ennek ellenkezőjére irányul, tehát arra hogy az emberből robot, a virágból művirág, az állatból konzervtermék legyen, a kérdést másképp kellene feltenned."

Nem értetted. Én csak azt mondtam ezzel, hogy semmilyen törekvés nem tudja elérni, hogy valami más legyen, mint ami. Legfeljebb tönkretenni lehet.

Én szeretek az értelmesebbtől tanulni

Ki az aki felismeri, hogy tudatlan?

A továbbiakban - mivel vagy 3 projektet viszek, és látszik miben értünk egyet és miben nem - csak az újabb felvetésekre válaszolok, azokra is amennyire lehet, röviden. :)