"Szó sem volt "össze-vissza figyelemről". "

 

Szó szerint valóban nem használtad, de tartalmilag arról beszéltél. Ha az ember nem figyel a jelenre, az aktuális környezetének tapasztalatára, a tapasztalatok mélységes átélésére, akkor minden egyéb szóba jön amire figyelhet, azaz a múlt emlékei, a saját képzelődései, a megfogalmazott céklitűzései, a vágyain való merengés, azaz össze-vissza minden elvonja a figyelmét attól amiot ténylegesen átél.

 

"a kedvedért átfogalmazom: "bármire való nyitottság""

 

Értem hogy mire célzol, de ez sem hasznos megfogalmazás. A bezárt és korlátolt felfogással szeretnél valamit szembe állítani, de ezzel a kifejezéssel sem fog sikerülni.  A "bármire nyitottság" nem zárja ki azokat a törekvéseknek való behódolást, azoknak az eszméknek, hiteknek befogadását, amely ugyan nem a saját életének korlátozásait termeti meg, de mások életének és gonodlkodásának börtönfalait emeli magasra. Nyitott lehet az ember bármire, tehát jóra és gonoszra egyaránt. Valóban ezt szeretted volna megfogalmazni?

 

"meg tudod érteni valakinek a halál-élményét??"

 

Ha elmeséli pontosan igen. De nem kell azért rögtön a végével kezdeni. Elég, ha az élő embereket érted meg, és nem azonnal az elmesélhetetlen dolgok megértésére vágyol. Vagy a közvetlen ismerőseid, barátaid, rokonságod, és kollégáid megértésén már régen túl vagy talán?

 

"Átélés van, meg elképzelés. Más nincs. vagy az egyik történik, vagy a másik."

 

Pont az ilyen kijelentések nem állnak meg még logikusan sem. Elfelejtetted figyelembe venni, hogy az elképzelésed lehet a valóságtól eltérő és a valósággal megegyező. A megértés körülbelül az az elképzelés, ami megegyezik a valósággal. A vagy - vagy feltételed sem állja meg a helyét. A valóságról alkotott helyes elképzelés pont az átélések folyamatában keletkeznek és akkor még egyeznek a valósággal. Ezért olyan fontos a tapasztalat, mert az elme az emlékké vált átélést gyorsan meghamisítja, és átértékeli , hogy passzoljon elfogadott eszmerendszerébe vagy értékrendjének pozitív vagy negatív minősítései közé.

 

"Te pedig érted hogy elnevezte valaminek, és elfogadod hogy "örül"."

 

Különbség van az öröm felfogása, ami valóban lehet megértés és az együttörülés között. A megértés és az együttérzés ugyan különbözhet és szét is választható, de akkor valamelyik csak korlátozott lehet. A valódi megértésben benne van az együttérzés is, amelynek alapja nem csak a megértés, hanem a szeretet maga. Szeretet nélkül igaz az az álláspont, hogy "elfogadod, hogy örül", de mégsem érzel vele együtt.

A pudingevés pedig pont a megértésre vonatkozó legjobb példa. Nem kell ahhoz neked pudingot ugyanúgy enned, hogy felfogjad a barátodnak mekkora ÉLMÉNYT jelent egy pudingevés. Ha ez neked gondot jelent, akkor próbáld meg a megértés fogalmát a későbbiekben nem összezavarni az átélés fogalmával.

 

" ilyenkor én is ilyet meg ilyen érzek", ami pusztán spekuláció,"

 

Nálad lehet. Vannak azonban emberek, akiknek az érzésük nem a fejükből indul ki, hanem a szívükből. Nos ezeknél az érzelem nem spekuláció kérdése, hanem a környezetre való figyelés, a környezet hatásainak mély átéléséből származik.

Az ember feldolgozott tapasztalatait, élményeit, ne vedd semmibe azt gondolván, hogy a másik élményeinek és tapasztalatainak megértésében úgysem segíthet. Mindenkinek a sorsa ugyan más, de nem abszolút más, hanem összefüggéseiben, okaiban, következményeiben más, és ezeket viszont pont a megértés során lehet eltéréseiben felfogni, és ezekben segíthetnek a saját tapasztalatok, a saját élmények. De a magadból való kiindulás azt jelenti, hogy ezeknek a saját tapasztalatoknak a magyarázatait a saját okaiddal és céljaiddal értelmezed, ami viszont nem igaz egy másik ember sorsa és élete megértésében.

 

"A hétköznapi világban az "együttérzés" pedig 99%-ban NEM együttérzés, csak félelem"

 

Nagyon szeretsz hibásan általánosítani. Kifelejtetted azokat a vágyakat, amelyek pont arról szólnak, hogy "de jó lenne, ha ez velem történne meg" kezdetű gondolattal jellemezhetőek és nem a "jaj, nehogy velem is ilyen történjen" gondolattal. A félelem lehet valakinél erősebb mint a többieknél, de az élet nem csupán félelemből áll.

 

" Ugyan miért kötelezel valakit arra, hogy a te életviteled szerinti (pl: mások megértése) szabályaidat betartsa?"

 

Ki kötelezi az embert, hogy éljen? Ki kötelezi az embert, hogy boldog legyen? Ki kötelezi az embert arra, hogy ne szenvedjen? Én sem kötelezek arra senkit. A megértés nélküli élettel az ember magát kötelezi olyan cselekvésre, ami másoknak szenvedést, bánatot, korlátozásokat és halált jelent.

 

"De az ő valóban átélt dolgait sosem fogja pótolni semmilyen értelem, semmilyen megértés."

 

Ez a pesszimista hozzáállás hasonló a sötétben ülő ember jajgatásához, aki azt kiabálja: úgyse fogom sohasem megérteni mint jelent napfényben élni! Pedig csak ki kellene mennie az ajtón. És TELJESEN megértené mit jelent napfényben élni. Ha azonban a megértést az átélés pótlékaként képzeled el, akkor valóban soha nem fogsz semmit megérteni.

 

A spekulálással valóban nem juthatsz megértésre sok esetben. Mivel az események megértéséhez megismerésre, tapasztalásra van szükség és nem találgatásokra. A találgatások nem pótolhatják a megismerést, a spekuláció sem a megértést. Nem egy "halom dolog összegyűjtéséről" van szó, hanem annak a dolgonak a megismeréséről, amelyet éppen meg akarsz érteni. Az lehet hogy csak néhány ismeret, és máris egyenesben vagy.

Ha pedig a nyelvi kifejezés elégtelen, még segít a képi, vagy az egyéb jellegű tapasztalatokra val hivatkozás. De megérteni lehet a másikat, bár akadályait valóban jelentik azok a dolgok amikre hivatkozol, hogy nem tudja szavakba foglalni azt amit képekbe kellene, vagy képekbe foglalni azt amit tapasztalni kellene.

 

"Ilyenkor az ő helyzetét elemzed ugyan, de a saját tudásod/tapasztalataid alapján. "

 

Pont ennek a módszernek a tévedéséről beszélek. Nem a saját tapasztalatod alapján, hanem az attól való eltérés meglátásából tudod megérteni a másik tapasztalatát, mivel mindenkinek más és más az élete. Valakinek a szűrőjét is akkor tudod helyesen felfogni, ha a sajátodtól való eltérérő vonásait ismered fel teljesen.

Ezek az eltérések nem a tapasztalatokban, hanem azok értékelésében, összefüggéseiben, okaiban és következményeiben térnek el.

Na mondok egy példát. Ha valaki szereti a szilvát, amit te kifejezetten utálsz, meg tudod érteni, ha ezzel szemben valami egyéb gyümölcsöt szeretsz. Ha ez neked sehogy nem megy, akkor tényleg lehet valami gond a megértőkéddel, és hogy állításod szerint semmit sem vagy képes megérteni, csak akkor, ha te fogod a kémcsövet.

 

"csak saját maga teheti meg "

 

Nézd vannak saját tennivalók, és vannak közös tennivalók. Szerencsére az emberiség előrehaladását pont az segíti, amit közösen határoz el, és tesz meg. Tehát vannak dolgok, amelyekhez nem elég abban gondolkodni, hogy "saját magam teszem meg". Viszont  szerintem arra célzol, amikor az embernek más valakinek a dolgát is neki kell elvégezni, (kényszerek, terhek) dehát pont erről beszélnek az igazság tanítói, hogyan tudna az ember az igazságtalanságokon túl lépni.

 

" hogy ügyeljünk rá, minél kevesebbszer kapcsolódjon vissza..."

 

Nem mindig hasznos. El kellene lassan lépni a kapcsolótól és tényleg csinálni valami értelmeset, ami viszont már nem a kapcsoló függvénye. Ezért vannak tanítások és nem kapcsolók a témában.

 

"Meglepne, ha .1 százaléknál magasabb érték jönne ki tudatosságra "

 

Nem emeltem én fel a tudatosságot ilyen diktatúrai szintre. A megértés nálam nem azonos a tudatossággal. A tudatosság többnyire egy fejbeli uralom, amelyben a cselekvés minden részlete a fej számításai alapján történik meg. A megértés azonban nem a fejből indul ki, eszméiből, terveiből, normatíváiból és követelményeiből, hanem az átélés tapasztalásából, ami tehát spontán és ösztönös, ha nem korlátozza ez a fajta  tudatosság. Ha a tudatosságban megérti az egyén az érzelmeket és ösztönöket, és a környezetet amelyekre spontán módon reagál, akkor viszont nem alkalmazkodik, hanem teljes életet képes megélni.

 

"Mondj egy technikát, amit csinálni kell ahhoz, hogy tudatosabb, érzékenyebb legyél"

 

Ez nem technika. Ha technika lenne, akkor azonnal a gondolkodás és az érzés keretévé tennénk, viselkedési módszert ajánlanék, amely megfojtja a gondolkodást és az érzelmet. Ha azonban megérti az ember a gondolkodás és az érzelem korlátozásának pont a különféle technikákhoz, módszerekhez, eszmerendszerekhez, hitrendszerekhez, szabályokhoz való alkalmazkodásának jelentőségét, akkkor szembe tud fordulni saját korlátaival, azok megteremtő folyamataival és az összeütközés felvállalása következményeképp éberré teszi a gondolkodást, és érzékennyé az egyént.

 

"Nem lehetsz más mint aki vagy."

 

Dehogynem. Különösen azért, mert már más vagy, mint aminek lennie kellene. A család, az iskola, a munkahely, tehát amit úgy hívok környezet, megköveteli azoknak a szabályoknak, elveknek és mintáknak elfogadását, az azokhoz való igazodást, hogy kialakítsa az emberből azt a személyiséget, amit végül használni tud. Ezek az elvek, értékek és minták nem az egyén megértésére alapoznak, hanem társadalmi elképzelések, vallási követelmények, gazdasági szabályok érvényesítésére, amely lényegénél fogva összeütközést teremt az egyén és a környezete között. Ha azt az összeütközést az egyén nem vállalja fel, akkor alkalmazkodik, igazodik, azaz a körmyezet megformálja belőle azt az embert, akit felhasználni szeretne. Tehát már más az ember, mint aminek lennie kellene, hogyne lehetne méginkább más, mint amilyen éppen most?

 

"Tennél valamit azügyben, hogy egy virág még virágabb legyen?"

 

Mivel a törekvés ennek ellenkezőjére irányul, tehát arra hogy az emberből robot, a virágból művirág, az állatból  konzervtermék legyen, a kérdést másképp kellene feltenned.

 

"Weöres: Tanítani csak magad tudod magad"

 

Az ostoba így ostoba marad. Én szeretek az értelmesebbtől tanulni