A magyar futball egyik főprominense, egyszerű nevén a Szőke Szikla az ország összes tévéstúdióját végigjárva napokon át nagy borjúszemekkel magyarázta, hogy márpedig neki a török megígérte, hogy efendi, mi csakis rátok szavazunk, sőt a ciprusi is ezt ígérte, ő még meg is ölelte a Sziklát, erre fel az egyik az olasz, a másik az ukrán-lengyel pályázatra szavazott. Ezenközben Kisteleki elnök a német Mayer-Volferder urat szidta, hogy az nem úr többé, mert az is a szemébe ígérte a voksát, aztán az is az olaszra szavazott, ami már csak azért is érthetetlen, mert egy német embernek sohase szabadna nem a magyarra szavaznia. Jó, ez már történelmi mélység, aminek a dekódolásához rengeteg türelem és valószínűleg minimum nyolc Kosáry Domokos szükségeltetik.

Rendben van, nekünk ilyen prominensek jutottak, s ez most nem feltétlenül személyeskedés. Ámbár megjegyezném, hogy az a Szőke Szikla, aki tán a legjobban volt fölháborodva az ukrán pénz mindenhatóságán, és aki a ferihegyi tüntetők előtt leginkább Kossuth ceglédi beszédéhez mérhető szpícsében többször is jelezte, hogy magyarok vagyunk, s nem a pénzért, hanem a magyar futballért mentünk vállvetve Cardiffba, pár éve még a magyar válogatott szövetségi kapitányaként azért mondott le váratlanul, mert jobb anyagi ajánlatot kapott Ciprusról, ahol aztán két tréning között nyilván a magyar címert simogatta megpárásodott tekintettel. Miként az MLSZ-elnök is nyilván joggal beszél az adott szó becsületéről, hiszen nem is olyan régen még ő biztosította nyilatkozatban a magyar lakosságot, hogy esze ágában sincs MLSZ-elnöknek lenni, távol áll tőle az ilyen ambíció.

A magyar futball másik prominenséről, a nagybetűs Professzorról nem is szólva, aki saját állításai szerint benne van a nemzetközi futball sűrűjében, belát a kulisszák mögé, ismeri a dörgést, mi több, a Magyar Nemzet szerint ő az egyetlen nemzetközileg is elfogadott futballtekintélyünk. A Professzor múlt szerdán a bennfentesek magabiztosságával állította a Kossuth rádióban, hogy meglátása szerint szinte teljesen biztos a horvát-magyar győzelem, majd négy napra rá már azt nyilatkozta, hogy eleve esélyünk se volt, ő ezt előre tudta.

http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=PUBLICISZTIKA0717&article=2007-0430-0854-02STPR