Azért vannak jó (hús) alapanyagok Magyarországon is. A baj csak az, hogy azok a kistermelők, akik ezeket előállítják, sokszor megélhetési gondokkal küszködnek, mert (nyílvánvalóan) drágább az árujuk, mint a húsgyáraké, ezért az átlagos éttermeknek már nem is vásárolnak tőlük, de talán jogilag sem vásárolhatnak. Az állatot állatorvosnak kell látnia, és elvileg csak engedéllyel rendelkező mészárszéken szabad levágni.

Plusz manapság Magyarországon egy étterem nem is tud mit kezdeni egy egész sertéssel vagy borjúval, bizonyos részeit nem dolgozza fel, nekik jellemzően csak a "nemesebb részek" kellenének. Tehát inkább mennek el a húsgyárba, és vásárolnak ott tíz kiló karajt és öt kiló combot, meg két kiló bélszínt, oszt' jól van.

Van olyan szakács, aki azt mondja, hogy jobb hazai bárányt tud beszerezni, mint az újzélandi, de nem meri senkinek sem beajánlani a tenyésztőt, mert akkor föléígérnek, és elviszik előle az árut. (Meg a termelő is vérszemet kap és felemeli az árat.)

Tehát megint csak az egymásra mutogatás van: ti nem termeltek jót -- nektek meg nincs igényetek rá!

Én egy cseppet sem vagyok biztos abban, hogy minden Franciaországból, Olaszországból vagy épp Ausztriából hozott hús jobb minőségű, mint az esetleg itthon nevelt. Meg azért azt se felejtsük el, hogy az a rendgeteg élelmiszeripari hulladék (Mekdodo, ízfokozók, természetazonos aromák stb.) is mind a fejlett nyugatról szakadt ránk. De nem csak azért mert ők már kidobták -- ők még ugyanúgy használják ezeket.