"Az "éberség" szerintem a fókuszálatlan (irányítatlan jelenlét), mikor minden dologra nyitott vagy."

 

Szerintem pedig az, amikor nem összevissza "miden dologra" vagy nyitott, hanem irányítottan a jelenre figyelsz. A kulcsszó a "minden dolgon" van, ami magában foglalja a múlt emlékeit, a jövő elképzeléseit, és a tévedések mechanizmusait is az emberben magában, ez valójában nem éberséget, hanem szétszórtságot eredményez.

 

"Elég furcsa lenne tudatában lenned annak, milyen, mikor megszületik/meghal valaki... más."

Mi a furcsa ebben? Tudsz róla, tudatában vagy más dolgainak és megérted. Mondom hogy összezavaropd a tudatában lenni és az átélni fogalmait, mert a megértés alatt te csak az átélés pontos és azonos módját tudod elképzelni. Holott a megértés éppen az, amikor te más sorsának azonos és pontos átélése nélkül is képes vagy az ő dolgait, örömét és bánatát a tudatodban felfogni, érzéseidben meg együttérezni.

 

"Megértés által csinálsz egy fiókot azzal, hogy "na, "ő" valahogy így, meg így érezhet", és ezt vagy elfogadod, vagy nem"

 

A megértés nem fiókozás, nem skatuláyzás, hanem az egyedi és különleges dolgok és azok összefüggéseinek, okainak és következményeinek a valós látása. A fiókozás az már rendszerezést jelent, ami nem a megértés szerepe, hanem az osztályozás feladata, hogy bizonyos értékek és normák mértékei szerint eldöntse az ember, hogy a megismert dolog milyen fiókba vagy skatulyába illik.

 

"más tapasztalatát maradéktalanul képtelenség átélni, megérteni másvalakinek"

A gond az együttes szóhasználattal van. Senkinek nem feladata, hogy mások életét átélje, hanem mindenki élje át a maga életét. Sőt azt teljesen. Viszont az dolga, hogy mások életét megértse, mert ellenkező esetben csak terheeket és szenvedést fog jelenteni neki. Azért hangsúlyozom a megértés különleges szerepét, mivel az értelem nélkül még a hasonló sors átélése sem vezet mások megértéséhez.

 

"Hanem a saját elképzelései szűrője miatt a maga által alkotott valóságban él "

 

Ez ugyan létezik, és akadályozza a másik megértését, de most annak felvetéséről beszéltünk, hogy egyáltalán lehetséges-e a másik megértése. Tehát például, ha ezt a szűrőt hajlandó az ember felülvizsgálni, akkor ajtót tud nyitni a megértés felé.

 

"Teljesen mindegy, MIT élsz meg"

 

Nem a megélésről, hanem a megértésről volt szó. Az nem mindegy, hogy a másik megértését csak a saját életedből kiindulva próbálod-e értelmezni, vagy az ő életéből kiindulva. Mindenkinek a cselekedeteit és viselkedését a saját felfogása, sorsa, és természete magyarázza, azért megértéséhez az embernek SOHA nem saját magából, saját felfogásából, sorsából és természetéből kiindulva kell magyarázni, hanem az övéből, akit éppen megérteni szándékozik. És ha valóban a másik megértéshez annak felfogásából, sorsából és természetéből indulsz ki, akkor VAN lehetőséget őt megérteni, tudod megérteni. Úgy tudsz tehát belőlük kiindulni és nem magadból, hogy cselekedeteik és viselkedésük megértéséhez megismered felfogásukat, és sorsukat. Hogy mit VÉLSZ először a másikról, azt a megismerés során bizonyítani vagy cáfolni fogod tudni.

 

Nem képtelenség másból kiindulni, csak meg kell egymással ismerkedni. Találgatni persze lehet, de az nem fog bizonyossággal szolgálni a megértés számára, és ez okozhat olyan bizonytalanságot, amelyben arról  győződ meg magad, hogy képtelenség a másikból kiindulni.

 

"Nem egy kapcsoló kattintása... "

 

Ha arra célzol a kapcsolóval, hogy egy tanítás csak akkor tud igazolódni, ha azt az ember saját maga hajtja végre, vagyis Jézus csak rámutatott a helyes kapcsolóra amit az embernek magának kell felkattintani, akkor megértettem amit mondasz. Azonban azt kifogásoltam, hogy amit Jézus tanított nem csupán egy kapcsoló kattintására redukálható művelet. (Mivel a kapcsoló egy pillanatnyi állpotváltozás, amelynek eredménye a fontos, viszont amit Jézus tanított, az egy folyamat megvalósítása az ember életmódjának változtatásával, amelynek eredménye annak azonnali átélésében rejlik.)

 

""Ki törekszik a tudatosság hiányára?"
Az emberek 99.9%-a."

 

Hm. Kezdjük ott, hogy te magadból kiindulva ítéled meg az embereket, tehát következtetésed vagy a saját törekvésed tükre, vagy abszolút tévhit.

 

"Semmilyen törekvés nem egyenlő a tudatossággal, az érzékenységgel.
Ezeket képtelenség elérni"

 

Hogy volna lehetetlen? Ha az ember teret biztosít életében a szellem és a lélek megnyilatkozásának, akkor képes elérni. Ha korlátozásokat állít a szellem és a lélek elé, akkor nem.

 

"Tudatosan NEM MI cselekszünk, hanem a Teremtés történik. "

 

Ez nagyon "eleve elrendelés" ízű, csakhogy nem értek ezzel egyet. Van különbség az ember életében a tudatos és a tudatlan cselekvés között, és más más a következmányük. Csak vizsgáld meg azokat a szenvedéseket és fájdalmakat, amiket az ember a tudatlansága folytán okoztt a történelemenek, aztán látni fogod, hogy minden az ember kezébe adatott sorsának és történelménekl kovácsolására.

Az Isten úgy jön közbe, hogy az egyes emberek kizárják az élet, a tudomáyn és a bölcsesség fejedelmét az életükből, vagy bevonják az életükbe.

 

""A mester által javasolt út nem vezet a világ megértéséhez, hanem csak a világ meg nem értéséhez."

Ne haragudj, de melyik mesterről és mestertanításról beszélsz is most?"

 

Erről:

- Hogyan segítsek a világon?
- Megértés által - mondta a Mester.
- És hogyan értsem meg?
- Úgy, hogy elfordulsz tőle.
- De akkor mivel szolgálom az emberiséget?
- Azzal, hogy megérted önmagadat

"Hát ki képes tanítani téged?"

 

Szerintem mindenki, aki nem butítani törekszik.