Kedves Gavriel! Szerintem hibás az az elképzelés, hogy Dan Haluc nem ért az általános stratégiához. A libanoni háborúban izrael a klasszikus Douhet elméletet próbálta alkalmazni, amely a totális légiölénnyel akarja elérni a győzelmet. - itt a katonai potenciál szétverése csak másodlagos szempont, az elsődleges az ellenséges ország infrastrukturájának szétverése, a lakosság demoralizálása, amellyel szárazföldi hadműveletek nélkül lehet győzelmet elérni... (pl. ez a módszer jött be Koszovó ügyében Milosevicsék ellen.) A katonai megvalósítással semmi gond nem volt. Infrastruktúra szétverése, lakosság terrorizálása tökéletesen sikerült. Tévedés alapvetően politikai síkon történt, amikor azt gondolták, hogy a Hezbollah ilyen módon megdönthető és társadalmi támogatottsága megszüntethető. A hatás éppen evvel ellenkező volt. No megjegyzem, némi kényszerhelyzet is volt. mert Izrael azonnal bevethető elit csapásmérő egységei éppen Gázában játszották a kivonulunk/bevonulunk játékot, és éppen a bevonulunknál tartottak, tehát innen való kinovásuk nyilvánalóan időt igényelt... A tartalékos egységekkel való hadművelet (mozgósítás, meg ilyenek) - amellett minimálisan is túlreagálása lett vón' - egy max 20 000 fős miliciával szemben) nyilván nagy emberveszteséggel járt volna - tehát a száraföldi hadműveletek megkezdésével meg kellett várni, hogy a harcoló szárazföldi csapásmérő egységeket biztonságosan ki lehessen vonni Gázából. A lényeg az volt, hogy Olmerték próbálták elkerülni a nagy emberveszteséggel járó hadműveleteket - és éppen ezért bedőltek egy biztonságosnak látszó stratégiának... közben pedig kifutottak az időből, amit az USA biztosított számukra. Én azt gondolom, hogy ennek a háborúnak két alapvető tanulsága volt izraeli részről (már ami a stratégiát illeti): 1. a hadsereg, bár a legnagyobb és legmodernebb a térségben, nem mindenható... katonailag képes megverni az összes potenciális ellenséget, ám nem veszteségek nélkül, és nem feltétlenül azonnal. 2. ha nem totális háborúról van szó, adott esetben nyomasztó katonai fölény mellett is lehet vereséget szenvedni. Nem úgy, hogy totális vereséget szenved, hanem olyan módon, hogy a látványosan kisebb ellenséggel szemben egyetlen kitűzött stratégiai célt sem sikerül elérni, és az ellenfél jobb pozíciókba kerül a háborút követően, mint amilyenben volt.