Ahogyan emlékezem az obi írtóztatóan koszos volt, és csak  f 3,5 volt elérhető, ehhez kapcsoltam 1/300-ot. Később kiderűlt, hogy a zár akkor ezt nem tudhatta, el volt állítódva.

Ehhez képest szépen csinálta a dolgát. Azért a Cintar bevonat ad neki egy kis sajátosságot, a rajzban, és színekben.

Hihetetlenűl egyszerű, és atombiztos az egész. 

Mint VW Kaffer.

A zár, az időzítő, a rekesz szerkezete drabálisan erős alaktrészekből áll, és a legkissebb csavar is #10-es (kb.2,75m/m) átmérőjű.

A bakelit sem törékeny.

Megtaláltam hozzá a netten az U.S. Army service manual-ját, részletesen taglal (amcsi módon) sok dolgot róla.

Az utóbbi hetekben egy Olympus 35 SP-vel bajlódtam, mondhatom az egy másik világ, de még csak nem is hasonlítható az Argushoz.

Jó kis masinka, bár nem túl egyszerű, ahhoz amit tud.

Ami nagyon nem tetszett benne, hogy rugó><rugó ellenében dolgozik, kiszámított működő erővel, amit nem tartok örökéletűnek.

Van még egy Argus C 44-es is darabokban-hiányosan, ez lesz a következő amit ki szeretnék próbálni.