De ez mire érv? Arra, hogy a megértés nem áll összefüggésben a tipológiával, hanem alapvetően lexikális alapú. Ez utóbbiból következik, hogy többé-kevésbé jól korrelál a megértés viszont a közeli rokonsággal. Hiszen a rokonságot épp a szabályos lexikális megfelelések segítségével lehet kimutatni. Persze, elsősorban az alapszókészlet és még inkább a viszonyjelelő morfémák játszanak. De azért még azt sem célszerű figyelmen kívül hagyni, hogy bár az olasz és a francia közeli rokonok, a megértés szinte reménytelen, hiszen a francia nagyon komoly hangváltozásokon ment keresztül. (Ne tévesszen meg a konzervatív francia írásbeliség.) Ez viszont szép példa arra, hogy a rendszerszerű eltérések milyen jó bizonyítékai lehetnek a nyelvrokonságnak.