Én sem féltem egészen addig attól a kutyától, amíg rám nem mordult. Pedig semmit nem csináltam. Egyszerűen nem csípte a pofám. És amit a haverom mesélt róla!... Még a saját gazdája sem tudja megfegyelmezni. Aki a haverom lenne. Ő még ráadásul pasi is, jó mély hanggal, a kutya mégse hallgat rá. Sőt! Egyszer meg is harapta, mert ezek a nagy kutyák nagyon dominanciára törők. Egyszer hajolt le, hogy adja neki a kaját, amikor a kutya fejen harapta. Mutatta, hogy a szemfogai hol voltak dögnek. Az egyik valahol az állán, a másik meg a fejtetőjén! :-O Nem kicsit van óriási pofája a kutyának! Az eset után nagyon meg akarta ruházni a kutyát, hogy tudja, hol a helye, de az anyukája nem engedte. Pedig van olyan kutya, aki csak ebből ért. Aztán van a haveri körben egy másik gyerek, akit meg seggbeharapott. De az jogos volt. :-)) Mondták neki, hogy ne menjen be egyedül a kutya mellett, mert nem fog tetszeni neki. A kölök meg mondta, hogy ugyan már, ő nem fél a kutyáktól. Erre be akart menni a házba, és a kutya seggbeharapta. Az már kevésbé volt vicces, amikor ugyanerre a fickóra hátulról rá akart ugrani. A haverom úgy szedte le a levegőből a kutyát. Szóval az ilyen nagy dögökkel rohadtul kell vigyázni, és tényleg tapasztalt kutyatartóknak szabadna tartaniuk. Aminek magamat nem nevezném, úh nem is fogok ilyen fajtát tartani. Énnekem a kisebb, élénkebb, kezelhető kutyák jönnek be. Dehát ízlések és pofonok.