Nem értek egyet.
Az a falusi ember, aki vizbefojtja az "állatfeleslegét" is pontosan tudja mit csinál.
Mégis van morális különbség közte és filmesünk között.
Az előbbi nem nézi végig és nem nézeti végig mással, az utóbbi igen. És nem csak ő, hanem aki felvette az egészet.
Azonban ma már vannak módszerek az állatok szaporulatának szabályozására és egyre inkább elterjed, még ha lassan is.

Azon kívül érzelmileg semmi, de semmi különbség ember és állat között. Az állat ugyanugy érez fájdalmat, örömet, félemet. Ami különbség van köztünk az a gondolkodásmód.
Tény, hogy az ember is gyilkol saját szükségletre. De módjában állna élhető körülményt biztosítani állatainak és gyors, viszonylag fájdalommentes halált.
És erre kell törekedni egyre inkább. Ezért kell minden (!) olyan szadista cselekedetet elítélni és büntetni, ami öncéluan fájdalmat és kínt okz az állatnak és oktalanul veszi el életét.
Mert enni kell, de filmen nem létszükséglet állatok legyilkolását nézegetni.

Nem beszélve arról, hogy a negatív példa sosem volt jó másra, mint gyűlöletkeltésre. Ez most is remekül bejött, bár nem olyan irányban, mint azt filmesünk gondolta.
Sokkal hatásosabb és ezért művészibb a segítségnyujtás, a bajokra való megoldásra való rávezetés filmen, könyvben, képzőművészetben.

Ugyhgy filmesünk emberileg is és művészileg is megbukott.
Azt tulzásnak tartom, mint itt sokan írták, hogy egy életre, de mindenképpen rá kell hogy ébredjen egyszer, hogy rossz uton jár.
Talán ebben kissé megerősíthetné egy esetleges felelősségrevonás.